Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Nyelv: Oxigénpalack a hátamon
valami érdemes az életben, ami a költő tollára kívánkozik? Van köze a költőnek a politikához? Fölemelheti szavát az ember meggyalázásáért? Merjen még felháborodni azon, hogy negyvenezer gyermek hal éhen naponta, mint ahogy azt már nagyon régen megírtam az Ajsában? Vagy már nincs ember, csak annak ijesztően elferdített, elrondított képmása? Arcán a műember műmáza, amint írtam is az lmátlan imá-ban 1971-ben: Kimerészkedek én ajtómon / átmerészkedem a zebrasávon / mit látnék? / azt látnék: / műanyagemberkéket / műfontos műsietésben / műboldogságú műcél felé / művisszfény / műsugaras műszemükben / műörömű műreményben / műszavakkal egymást csalva / műérzelműn egymást lopva / műszerelemmel / műállatkáik fémfarokkal / horkannak jobbra / prüszkölnek balra / fémkorbáccsal csapnak ide / mocskot oda / műtorkokba gégerákot / szívlármákat műszívekbe / műidegbe depressziót / jólétkötél műnyakukon... Baj az, ha a költő a megszokottnál másként meri látni a világot, embertársait? Sőt, aki nem látja másként, az ne legyen költő.- Számos külföldön kiadott könyve után első Magyarországon megjelent kötete az 1989-ben megjelent »Játsszunk szerelmet« című erotikus vers- gyűjteménye. Fontosnak tarthatja költészetében az erotikát, ha első hazai megszólalását ennek a témának szenteli. Egyébként ebben a kötetben is-egy önálló ciklusban - felhasználja a népi imádságok gyönyörű rigmusait”.-Hogy miként mertem a szerelem nyelvén a szerelemről írni? Talán azért, mert a szerelem a szexualitás nyelvével kimunkálandó művészet. A test párbeszédének a művészete, amit Magyarhonban kevesen ismernek, még kevésbé elismernek. Közös művészet: osztandó és oszthatatlan. Párművészetnek is mondhatnám, mint az író és olvasó kapcsolatában a szöveg. A többi mellékes lenne, ha... így ír Hanák Tibor 1978-ban az Új Látóhatár júliusi számában: ,Hiába itt minden szóbűvölés, romantikus andalgás, halk szerenád és rituális ima: olyan ez, mint sár a fehér oltáron...” Bertha Bulcsu is előhalászta a Katarzist 8 év múlva, 1986-ban a balatoni vízparton, s recenziójában az ES-ben annyi sok jót és szépet írt mesekönyvemről: Ajsáról. De érthetetlenül állt a Katarzis előtt. JVlajor-Zala Lajos olyan önfeledt, szókimondó őszinteséggel ír a testi szerelemről, hogy azt a magyar olvasók többsége csak nehezen tolerálná (...) A szerelem testi vonatkozásainak pedig olyan mágikus hatást tulajdonít, ami a kiábrándult mai embereket megmosolyogtatja.” Én is mosolyognék, ha ... Ugyanis testi szerelem nincs is, mint ahogy a művészetben és két ember kapcsolatában pornográfia sincs. A testi szerelem két ember párbeszéde nélkül két test monológja: közös onánia. Az erotikát, a szexualitást tényleg fontosnak tartom, de nem ez volt az oka annak, hogy Magyarországon éppen a szerelmi költészetemmel mutatkoztam be. Ezt Hatvani Daninak köszönhetem. Nélküle soha sem jelent volna meg ez a kötet. Ő válogatta, ő keresett rá kiadót. Sajnos nagyon zavaros irodalmi korszakban jelent meg, 1989-ben, bár tízezer példányban, de terjesztése csapnivalóan rossz volt. így ez az első magyarországi bemutatkozásom olyan éhes-disznó- csámcsogássá degradálódott. Pedig Hatvani Dani mesélte, hogy találkozása a Katarzissal, sokk volt számára. Ahogy felnyitotta, mindjárt egy négysorosra bukkant, ami annyira mellbevágta, hogy hetekig fülében csengtek a szavak. Nem akarta elhinni, hogy így is lehet magyarul írni. 332
