Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Nyelv: Oxigénpalack a hátamon

utána nyomban legurul. A reménytelenség az alkotás igazi hajtóereje. Minél hosszabb az élet, annál kegyetlenebb a megbirkózás a kó'vel, és az idő múlásával egyre kisebbé zsugorodik a kegyelem, hogy a kó' estében egy csapásra agyonüssön bennünket. Ez csak a nagyon kiváltságosoknak adatik meg.- Ajsa című meseregénye megható együttérzéssel szól a gyerekek szenvedéseiről. De hivatkozhatunk a versesköteteire is, például a »Falak mögül falak mögé« címűre vagy a »Kishúgom« ciklusaira is. A részvét beletartozik a költő eszköztárába?- Nemcsak a részvét. A felháborodás, a harag! A közömbösségből kilépni és elvetni mindennemű megaláztatást. Az indulatban legyen részvét, de ne szánalom. A szánalom megalázó. Leértékeli a másikat. Megfosztja személyiségének egy részétől. A korbácstól a gúzsbakötésig a megalázások széles, ki- finomított vagy primitív skálája áll a bűntettek elkövetőinek rendelkezésére. Nemcsak a gázkamrák, a gulágszigetek vagy Kistarcsa emberkínzó szörnyűségei az elvetendők, hanem a törékenységében önmaga előtt pőrére vetkőz- tetett ember gyalázata a megbocsáthatatlan: személyiségének az összeomlása. Még a ránk erőszakolt szeretet is megalázás. A szeretet láthatatlan, hangtalan, kimondhatatlan, a szeretet, mint a nyelv, a levegő, nem fogható marokkal, nem tárolható csuporban, de nélküle megfulladnánk. Ezért is írtam a Falak mögül falak mögé-1: 56 levél 56 megalázás. 56 kegyelme gyalázattá vált abban a pillanatban, amikor november 4-én a parlament előtt egy ruszki harckocsiból kikászálódott Kádár. Az a jóságos Kádár János, aki Haynaunál is dühösebben akasztatott éveken keresztül, egy népével háborút viselő, majd országát megszálló hatalom segédletével. Ez hazaárulás, tudjuk, mi jár érte. 0 persze árulását kapitalista hitelekkel próbálta feledtetni a néppel a nép számlájára, amit még mindig törlesztünk. Amit Rákosiék a néptől eltolvajol- tak, azt Kádár jam-csárjai feudális hatalommal élveztek, hogy a „rendszer- váltás” után ezek a kádárunokák a nép vagyonát szétlopkodva bezsebeljék és legalizálják. A parlamentben pedig az arcátlanság vigyorával szónokoljanak a szabadságról, másokon kérve számon a demokrácia szabályainak a betartását. S minden szégyenérzet nélkül, felemelt fejjel koszorúzzanak gyilkosságaik tetthelyein. Nem hiszem, hogy szerencsétlenebb figurája volt valaha is a magyar történelemnek, mint Kádár János. Önárulásán keresztül kimosta népe tartásából az erkölcsöt, a fegyelmet, a felelősséget, a nemzeti öntudatot, az önértékelést, az önbecsülést, amely csak összetartón, valamihez tartozón, egy közösségre vagy népre vonatkozón ér valamit. Élete végén ebbe őrült bele. Szerencséjére gyorsan elvitte lelki kolerája, hogy sírja körül halálának az évfordulóján minden évben színészek mondjanak verset, s átmosott agyú hódolói görnyedjenek kétrét. Térdre ereszkedve a zsarnokság előtt.

A Kishúgom II-nek külön története van, pedig kritikusai megjósolták, hogy nem lesz semmiféle története. Az Új Látóhatár 1981 szeptemberi számában így ironizál Dénes Tibor a franciáknak írt „terjedelmes bevezető”-mön: „Elgondolása: a francia értelmiség hasson a románra, hivatkozván ez utóbbi józanságára, érettségére, becsületességére, hogy ne nézze szótlanul a magyar etnikum megsemmisítését. Megható elgondolás, meghatóan naív! (...) Az állítólagos latin eredet címén kiváló propagandát műveltek, művelnek ma is Párizsban a Havasalföldről Erdélybe szivárgó pásztorok fiai.” (...) Mi történhet a politika veszedelmes vadászterületére tévedt költő próbálkozásával? A

330