Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
vetően három irányt jelenthettek: a meglévő liberális-demokrata eszmekor fel- frissítését; egy új, a meglévőnél társadalomfelfogásában és politikai fellépésében radikálisabb, a nemzeti és a demokratikus gondolat együttes képviseletét felvállaló gondolatkör kialakítását; a szélsőségek iránt fogékonyak számára pedig a szélsőbal (kommunista) vagy a szélsőjobb (nyilas) mozgalmakban való részvételt. Az első viszonylag csekély eredménnyel járt, a harmadik lehetőséget választók fokozatosan elvesztették szalonképességüket és végleg bezárultak a szélsőjobb politikai zárványokba, vagy kiábrándulva az illegalitás mítoszából szakítottak a szélsőbalos, elsősorban kommunista mozgalmakkal. Azok a szellemi életbe belépő fiatalok pedig, akik elsősorban műveikkel, másodsorban pedig politikai fellépésükkel tették nyilvánvalóvá, hogy új válaszokat próbálnak keresni a meglévő modernizációs kihívásokra, egy új elemekből építkező, többé-kevésbé következetesen összeilleszthető gondolatkör megfogalmazásának részeseivé váltak, amit azóta is a népiség fogalmával illetnek a leggyakrabban. A népi ideológia egyes alkotóelemeinek elemzése előtt - a kortársak és az utókor képviselőinek meghatározásaira építve - elkerülhetetlen a népiesség, a populizmus és a népiség fogalmának tisztázása, hiszen a három meghatározás jelentéstartalma nem azonos. A népi mozgalommal szemben határozott kritikát és/vagy elutasítást megfogalmazók körében gyakori e fogalmak rokonértelmű használata. A népiesség eredeti jelentése szerint XIX. századi magyar irodalmi irányzat, amelynek 1848/49 előtt és a szabadságharc bukását követően a kiegyezésig, a nemzeti öntudat erősítőjeként volt komolyabb szellemi hatása. A század utolsó harmadában azonban ezt a pozitív töltést egyre inkább elvesztette, s egyik legfőbb jellemzője a realitásoktól meglehetősen távolálló, parasztromantikát megjelenítő társadalomszemlélet lett. A populizmus8 a politikaelméleti meghatározások szerint többnyire olyan egytémás politikai mozgalmak meghatározásának gyűjtőfogalma, amelyek képviselői az általuk felvállalt probléma megoldása érdekében harsány következetességgel és gyakran demagóg eszközöket felhasználva léptek fel. A populizmus többnyire csak valaminek a tagadásáig jut el, a program megfogalmazásáig ritkán. Ilyenformán a populizmus, amennyire politikai ideológia, legalább annyira politikai/politikusi mentalitás is, aminek célja és lényege a népre, az emberek vágyaira és akaratára való folytonos hivatkozással a politikai/politikusi szándékok legitimációjának erősítése. Magyarországon a populista megnevezést manapság egyre gyakrabban használják a népi mozgalom jelölésére, legtöbbször a népi kifejezés szinonimájaként. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a nyolcvanas évek vége előtt a populizmus kifejezést a népiség jelölésére, elsősorban a népi mozgalom emigrációban élő képviselői használták. A populizmus fogalmának értelmezése körül mutatkozó bizonytalanság és a hozzá tapadó negatív jelentés miatt az ilyen értelmű használat manapság - éppen a tisztázatlan jelentéstartalmak miatt - nem túl szerencsés. A népisét elnevezés irodalompolitikai, eszmetörténeti és politikai jelentéssel bíró megjelölésként azt a húszas-harmincas évek fordulójától formálódó gondolatkört és szellemi-politikai mozgalmat takarja, amely változó formában, de folyamatosan jelen van a huszadik századi magyar közéletben és köz- gondolkodásban. Lackó Miklós a népi mozgalom múltját és jelenét elemző 293
