Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Fábián László: Akceptálja-e a Teremtő igyekezetemet?
- Igen. A komolyság kívánja ezeknek a szélsőséges, sokféle, de mégis egyértelmű színeknek a használatát.- Mondhatom így: a végső kérdések?- De mennyire. A másik válaszom prózaibb: én nem vagyok festő'.- Hanem'?- Építész vagyok. Építészetileg fertőzött gondolataimat kívánom képben megfogalmazni, hiszen az az eredeti mesterségem. A képeim javarészt térbeliek: reliefek, objektek. A színek szerepét ezek az építészeti eredetű formák veszik át és főszerepet kapnak a formák által vetett árnyékok. Az az én leleményem, hogy az árnyék, ami voltaképpen színes, a képen főszereplővé válik. Ezek az árnyékok (ön- és vetett árnyékok) önálló szerepüknek képesek megfelelni. A fehér és fekete azért fontos, mert egészen másként jelenik meg az árnyék a fehéren, miközben a fekete elnyeli az árnyékot. Az ábrázoló geometria szerelmese vagyok, kedves tanárom, Lelkes István oltotta belém ezt a szeretetet sok-sok évvel ezelőtt. (Kovács Attila festő barátommal mindmáig a legnagyobb tisztelettel adózunk neki.)- Ekkora szerepe lenne az árnyéknak?- Most, hogy beszélgetünk, azt a képet, amit odatámasztottam a falhoz, azt nézem. Azt a fehéret. Egyet a „piramisok” közül. Amelyen pontosan megfigyelhető minden egyes árnyék jelentősége. Ahogyan építik tulajdonképpen a képet.- Az imént fólhozattád egy képet az ún. MADl-témákhoz. Három négyszög látszik rajta - csaknem T-alakban összeszerkesztve. Mi volt a fogadtatása?- Nem igazán kedvelték. A győri kiállításra küldtem be. Végül is a MADI-t igazán sokszínűnek szeretném látni. A vibráló háttér organikussága irritálta őket. Lehetséges az is, hogy én nem tudok megfelelni az ő alapnormáiknak.- De hiszen gyakorta firtatod magad is a hagyományos képi formát. Legalább ebben kéne találkoznotok.- Lehetséges, hogy valami más irányú gondolati offenzíva áldozata vagyok. Ha ez egyáltalán áldozat.- Na és mi a helyzet a vonalakkal?- Képeimnek egy jelentékeny része ugyancsak nem festészet, hanem grafika. Ott a vonal a szereplő. A vonal - antitest. (Testetlen) Hogyan tud mégis az ember képet csinálni kizárólag vonallal?-A természetben - tudjuk - vonal nem létezik. Ebben az értelemben a vonal absztrakció. Hogyan lehet vele boldogulni?- A képen a vonal feszültségteremtő. Erőteret hoz létre.- Kandinszkij szerint mozgás.- Mesterem, Konok Tamás szerint is egyfajta virtuális sebességet teremt. Pontosabban: azt a képzetet kelti. Az építészek is vonalak segítségével jelenítik meg az épületeiket. Amit csinálok, az festészet, grafika és szobrászat, vagy éppen mindezek határait kiszélesítő vállalkozás.-És ha úgy mondanám, a zérus-fok, mit szólnál hozzá?- Magyarán: az a pont, ahonnét kijöhet valami. Nos, ezt el tudnám fogadni. Már az év végén éreztem, hogy a szerepbe kényszerülés alaposan deformálja az ember karakterét. Rá kellett ébrednem arra, hogy valójában nem működik a mecenatúra, következésképpen vissza kell térnem a komoly 288
