Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Karay Lajos: Összefoglalás; Haladás (versek)

KARAY LAJOS

Összefoglalás

Rég fölrobbant Napokból szűrted össze anyagod.

Miből vagy? Csillagokból. Részecskéid csillagok.

Apró Napjaid körül piciny bolygók pörögnek.

Dúl rajtuk a lét, örül, hiszi magát öröknek.

(Teheti: valóban az, akár tudja, akár nem.

Múló holta nem panasz, legyent jelent az ámen.)

És mindegyiken ott vagy. Tükröződő! magadban.

Arcod örök nyomot hagy a kicsiben s a nagyban,

anélkül, hogy személyed arca volna az az arc.

Éned sokkalta mélyebb, mint egyeded, te vakarcs.

Mert ezer kis világod ezer égboltja alatt Istenként azt imádod, akinek anyaga vagy,

aki egy ütött-kopott asztalnál most verset ír és ha végképp elfogyott tolla alól a papír,

lámpát olt s az ég alatt olvas csillagballadát, betűzgetvén tágasabb nagyságrendű önmagát.

(1998)

281