Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier

szoknom kell ezt a rendkívüli ál­lapotot... HOLLENDER Jó. Összeroppantál, mi sem természetesebb. Ha jól körülnézel, rájössz, hogy itt még a tűzoltónak is lámpaláza van ilyenkor. De, nagyon kérlek, ne veszítsd el a hitedet a csodában! Jó, talán nem foglalkoztam veled megfelelően, ugyanis én sem vagyok jobb a Deákné vász­nánál: jómagam is be vagyok rézéivé, ám csak a kötelező' pen­zumon belül. De te... Jézusom! Már megbocsáss, de most nyal­jam ki a fenekedet hálából, ami­ért a rendelkezésemre bocsájtot- tad - kétségkívül áldásos pilla­natban fogant, káprázatosán szép és igaz művedet?... SZELISTYEI Skergula szüntelenül húzási javaslatokkal ostromol. HOLLENDER (felkacag) Ó! Ezt is el kellett volna mesélnem. Sker­gula, amikor Shakespearet ját­szik, legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben a szerzőt! Az­tán, amikor rájön, hogy a szerep az ő mennybemenetelének szol­gálatában áll, már hajlandó ott halni meg, a mélyen tisztelt pub­likum szeme láttára. Skergula! Hozzá külön használati utasítás szükségeltetik. SZELISTYEI Képtelen egy szuszra elmondani a nagymonológot. Szerinte én akadémiai székfog­lalókat írok. HOLLENDER . Mert... húgyagya van. (szünet) Skergula sosem volt képes megtanulni a teljes szerepet. Ez is oka annak, hogy a premier előtt undok döggé alakul át. SZELISTYEI Most aztán megnyug­tattál. HOLLENDER Nincs vész. Vannak megmagyarázhatatlan jelensé­gek. Például mivel magyaráz­hatnám azt, hogy van egy zse­niális, de húgyagyú színésznőm, aki egy zseniális súgóból él? És ez a zseniális öregasszony úgy szolgálja ezt a lehetetlen ném- bert, mint egy hűséges eb. SZELISTYEI Jókor mondod. HOLLENDER Vannak pillanatok, amikor még egy minden hájjal megkent színigazgató is kény­telen bevallani, hogy... nincs Is­ten. Ám, mivel tudja, hogy hit nélkül viszont nincs színház, kénytelen visszatérni az ő Urá­hoz, belépni az Ő templomába, mely ebben az esetben nem lehet más, mint Thália butikja. (Ne­vet) Ponyemáj? (Szünet, a hang­ja megenyhül, sőt, az együttérzés szelídsége hatja át:) Nagyon ki­fulladtál. (A zsebébe nyúl és az asztalra dob egy kulcscsomót.) P po cplf SZELISTYEI Mi ez? HOLLENDER Vidd a kocsimat, vagy, ha nem vagy megfelelő idegállapotban, ülj vonatra, utazz le Aligára, a vityillóm a rendelkezésedre áll. SZELISTYEI Mit csináljak én Ali- gán? HOLLENDER Vedd szemügyre az őszt. Rá fogsz jönni, hogy sem­mit se tudsz arról az októberről, mely az én tornácomról látható. Van még egy fél hordó borom is, bár nem állíthatom, hogy jobb, mint a somlói odaát, de ... én ott szoktam föltámadni halottaim- ból. SZELISTYEI Nem is tudom... HOLLENDER Negyvennyolc óra alatt mintha kicseréltek volna. És közben mi megtesszük a ma­gunkét. Vizet fakasztunk a szik­lából, borrá változtatjuk a mos­tani löttyöt. 264

Next

/
Thumbnails
Contents