Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Arno Wihalemm: Cogito ergo sum; Üveghegyen (versek)
ARNO VIHALEMM Cogito ergo sum A világ képzelgés marad, egy fantázia-áradat; és rossz kedélyként rám ragad - az én lelkemmel így esett. a lét szüntére nem nagy ok - gondolom, és ekképp nyugodt vagyok. Üveghegyre a lelkem csupaszon, eltikkadva ért. Hogy pihenésre leltem, ugyan, komám, miért? Testem körözve jár még az üveghegy lábainál, nincs ott remény, se árnyék, pihenést emelt fej kínál. Ilyen helyre a lélek csupaszon, eltikkadva ér, üveghegyről a népnek maradt, hogy rágalom kísér. Éj van, üres sötétje 243 Üveghegyen
/
