Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Viiki Luik: Haza; Örökvaló (versek)

ÉSZT KÖLTŐK

VIIVI LUIK

Haza

Markod hangulatot szorít, fakó vizet présel belőle; por lepi a hely tereit, a mezőket, száll fecske körbe,

és felhők, üde fűcsomók, esőpermet a gyöngyvirágra, elmondja: az egész valód ebből a földből van csinálva.

Örökvaló

Való igaz, hosszú az élet, és dolga van mindenkinek.

Vajh a tavasz mindig megéled? Füst, sár az alkonypír remeg.

Ha így van, az örökvalóba visznek a ház grádicsai; halomban magvak s száradóban vén borsókarók ágai.

Apám kilép a kisszobából, a fészerből pedig kivesz egy frissen kifent éles ásót - világosság kegyelme ez.

240