Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom

1. Az biztos, hogy a sír temetőn belüli relatív kronológiája nem azonos az öweretek készülési idejével. Különösen lényeges ez, ha elfogadjuk, hogy a nagyszentmiklósi kincs nem lezárás, hanem kiindulópont a motívumok természetszerűleg rosszabb minőségű elterjedése szempontjából. Az egyes típusokon belüli stiláris eltérések is a merev beosztás lehetősége ellen szólnak.

2. A veretes övék nem minden szabad harcos, hanem az előkelő (alsó szintű, helyi vezetőktől kezdve) réteg jellemzői, hiszen számuk a teljes feltárt anyaghoz és a mintegy 130-150 évhez képest meglehetősen alacsony (1. táblázat). Ez akkor is igaz, ha beszámítjuk a sírrablást, mert sok jól feltárt, viszonylag bolygatatlan temető bizonyítja, hogy a serdülőtől az időskorig terjedő férfinépesség számával a veretes övék száma még megközelítően sem egyezik.

A sírokban talált vas övcsatok száma alapján azonban nincs kizárva, hogy a felövezés szokása a veretes öv viseletétől függetlenül is létezhetett, csak egyszerűbb formában. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az egyes öweretek önmagukban nem bírnak datáló értékkel, de a sírban talált többi tárggyal, a rítussal és a miénkhez hasonló további vizsgálattal összevetve előbb-utóbb kirajzolhatják az egyes területek helyi hagyományainak és a teljes avar anyagnak az összefüggéseit és eltéréseit.

Konklúzió

1. Az övék veretéinek szimbolikája, az ezekben jelentkező különbségek nem utalnak különböző népekre/törzsekre, tehát nincs külön griffes és indás nép.

2. A veretes öv nem a szabad, fegyveres, lovas felnőtt férfiak jelzője, hanem a polgári méltóság, a helyi vezetők, a „falunagyok” titulatúrájának része. Ezek a bronzból öntött veretek eredetileg szinte minden esetben aranyozottak vagy ónozottak („ezüstözöttek”) voltak.

3. A szimbolika fő állatalakjáról elnevezett griffes-indás kultúra névadójának elkönyvelt griff csak igen ritkán hozható összefüggésbe a későantik griffel, sokkal inkább tartható annak ügyetlen, ornamentikaszerű másolatának. Ennek alapján az is megkérdőjelezhető, hogy ezek az ábrázolások az avarság mitikus eredetmondájára utalnának.

4. Ennek a művészetnek nincsenek közvetlen keleti előzményei, tehát helyben, a Kárpát-medencében kialakult („saját”) avar produktum.

5. A veretek stílusa és minősége alapján állítható, hogy a nagyszentmiklósi és vrapi kincsek mintavilága ezekhez képest előzmény, az avar nép második hullámának magával hozott „alapkészlete”.

6. A 12 kimutatott műhelykörzet nem fedi le az egész Kárpát-medencét, hanem politikai központokat jelez, melyek többnyire a fő vízi utak találkozásánál alakultak ki.

221