Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
olyan értelmezéssel van dolgunk, amely az eredeti képet valamilyen általunk nem ismert saját jelentés szellemében interpretálta. 14f. típus. Felemelt kezű (emberi alakú, férfi) lovasok oldalról ábrázolva A 3 lelőhelyről származó 3 nagyszíjvég közül kettő a már jól ismert, a motívumokat egymás alatt ismétlő típushoz tartozik. A harmadik viszont teljesen egyedülálló az egész bronzöntéses anyagban. A „képregényszerű” jelenetsor viszonylag jól köthető a Heraklész mondához. A felső mezőben vadkan látható, az alsó három mezőben pedig két küzdő alak, egy kentaurt!?) fojtogató lovas és egy buzogányos, oroszlánbőrös, lángkoronás(?) hős. A másik két példányon mindebből pusztán a lovagló figura maradt meg. Véleményünk szerint az értelmezés nehézsége arra utal, hogy már eleve nem volt cél az eredeti jelentés átvétele, ezért talán nem is olyan lényeges ennek pontos kiderítése. Az összes eddig felsorolt emberábrázolásos darab esetében felmerült a bizánci közvetítésű későantik eredeztetés lehetősége. (Saját, sztyeppéi motívumoknál ugyanis elég valószínűtlen lenne, hogy ilyen fokú romláson menne keresztül egy-egy ábrázolás.) Egyik esetében sem sikerült azonban egyértelműen bizonyítani az előképet és a jelentés pontos ismeretét. Azt, hogy ennek a hatásnak vallási szinkretizmus, vagy a motívum jelképként való fel- használása az oka, nehéz eldönteni. A mechanikus ismétlések mindenesetre inkább az ornamentikái felhasználás mellett szólnak. A következő tárgyak viszont a sajátos avar hitvilág tanúinak tűnnek, ezért értelmezésük helyett inkább összehasonlításukra helyezzük a hangsúlyt. 14g. Emberábrázolás egyedi megoldásai A13 övveret (nagyszíjvégek, kisszíj végek, kerek veret, csat) 12 lelőhelyről került elő, ehhez járul a már említett szarukorong- és mellboglárpár. Területi szóródásuk nem utal kiemelkedő jelentőségű helyre, de megfigyelhető a birodalom észak-nyugati és dél-keleti részének fokozottabb jelentősége. A darabok közül az első ötön különös alakok láthatók: felemelt kezű, guggoló férfiak; emberarcú griffen lovagló szárnyas emberek; nyakörves kutyát(?) tartó zoomorf férfiak; bika (vagy tehén!) koponyáját tartó guggoló emberek. Az e tárgyakon látható ábrázolások vagy mechanikusan ismétlődő képek, vagy egy önmagában nehezen értelmezhető, feltehetően nagyobb kompozíció részeként kiragadott motívumok. Nem tűnik valószínűnek, hogy közük lenne a későantik kultúrához. A következő darabok esetében a fentiekkel ellentétben viszont egyértelműen jelenetekről van szó. Ezek részben konkrétak (vadászat, solymász, emberre támadó griff), részben pedig az értelmezés tág lehetőségeire okot adó darabok (állati és emberi alakok összekevert részletei, életfát védő pávasárkányt támadó mitikus lovasok). Ezek közül három olyannyira meghatározó az avar bronzművesség általános megjelenítésében, hogy az eddigiekkel szemben konkrétan kell róluk beszélnünk. A mártélyi nagyszíjvégen egy ember és több állat részleteit láthatjuk - erősen összekeveredve. A tárgy technikai kivitele és részleteinek minősége azonban ettől függetlenül kiváló kvalitásról tanúskodik (Fettich 1937 I. 23.; László 1956). Jelenleg azonban nem mondhatunk többet a darabról, mint hogy kétségtelen avar volta mellett eredeztetése és értelmezése megoldatlan. A bánhalmi nagyszíjvég előkerülése óta az egyik legtöbbször idézett tárgy, 216
