Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Pósa Zoltán: Finálé
PÓSA ZOLTÁN Finálé Ébresztő... Az utolsó kirándulás. Szorosan átölelkezett testünk már a gyülekezőig megteendő úton is rettenetesen elfáradt. Nehéz lenne elmondani, hogy mit éreztünk a Minden szavunkban ketten létezünk” ügyből kifolyólag... Az utolsó, az utolsó... (la derniére... le derniér)... ütemezzük remegve... letzte, letzte, letzte... egymás eló'tt is rejtegetve lépéseink egyazon ütemre kopogó ritmusát. Sajátos módon haladunk, már-már kettős szoboralakunk szimbolikus megjelenítésének örökös testköntöse e pozitúra... te a nyakamat öleled át és húzol magadhoz egészen közel, nagyon szereted, ha az arcunk járás közben is össze-összeér, én pedig a derekadat fogom át... Mintegy fordított viszonyt jelképezvén, megint a lány a fiú, s én vagyok a passzívabb, a nőiesebb fél, ám Ágnessel ellentétben te élvezed ezt a félállást, úgyannyira, hogy gyakorlatilag, ha játékosan is bár, de fölajánlottad, hogy elveszel férjül, s legyek én „hátébé” Bordeauxban... A buszban már élvezzük a sanda pillantásokat, amelyeknek pupillarésein alattomosan beszökik a félelem, a tudat legpállottabb zugaiból áhítom a távozásunkra következő megkönnyebbülést. Átvillan agyamon a kényszerképzet: ezek már mindent tudnak csak a búcsúig várnak, hogy letartóztathassanak... Az irodában rendőrök áhítják, hogy lekapcsoljanak... a „stázi” karmaiba kerülünk... sőt, lehet, hogy a debreceni egyetem már mindent tud „hivatalosan is”, kirúgnak érkezésünk percében. S visznek a sittre izgatásért. Vége mindennek. Rüdiger Bernhardt nem lesz kíméletes... Liszkovics tegnap, a naumburgi kirándulás után bevallotta, hogy ő elment a kerekfejű harmadik előadására a mai német - pontosabban endéké prózáról, a büflifejű mondott néhány értelmes mondatot Heidutschekről, a német ember szükségszerű identitászavarairól, ami a vesztett háború, a náci bűnök és a szeparáltság hármas tényikonosztázából vezethető le... Albert utána mellélépett... „Um Entschuldigung.” Bernhardt hidegen biccentett. Bitte... A költészetről kezdtek el beszélni, s Rüdiger egyetértett abban, hogy a lírától nem lehet elvárni azt, hogy tükrözze a társadalom konkrét gondjait... Igen, maguknál van az a Juhász Ferenc, az a dekadens... Albert fölvillanyozva fejtegette metafizikus líra, a dantei színtézisteremtés kísérletét... S hirtelen fólbuzdulással megkérdezte, hogy folytathatnák-e ezt a beszélgetést... - Nézze - komorodott el - ezzel kicsit elkéstünk... most már szerintem semmi értelme semmiféle beszélgetésnek... Haragszik ránk - kérdezte Beci... Keményen megrázta a fejét: - Nincs itt szó személyes haragról senki iránt... Ez a kurzus sok, sok gondot okozott nekem, s ebben önök ketten is meghatározó tényezők... a barát21
