Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
Ge. típus. Madaras, maszkos csüngős veretek 5 sírból került elő 1-12 db-os készlet, 5 lelőhelyről. A fenti darabok közül a griffes veretek száma a legnagyobb, két fő elterjedési körük a Tisza jobb partjának középső részén, ill. ÉNY-Magyarországon található. Hasonló ábrázolású veret került elő a vitatott hitelességű ersekei kincsleletben is (The Avar Treasure 1981; Wemer 1986 7-8.). A kisszámú madaras veret nemcsak az ábrázolás ritkasága miatt fontos, hanem azért is, mert a motívum a híres varpi kincs aranykelyhének díszítéséhez kapcsolódik (Wemer 1986). Ezek a madárfigurák művészet- történetileg a szasszanida és a szasszanida típusú közép-ázsiai kultúrkörből származtathatóak (Lásd pl. Trever-Lukonin 1987), melyben óvó-védő jelképként szerepelnek. Az állatküzdelmi jelenetek és a madaras, maszkos csüngőjű veretek kis számuk miatt egyelőre csak unikumként értékelhetőek, az oroszlános ábrázolásúakat pedig az előzőekben tárgyaltuk. 7. típus. Állatküzdelmi jelenetek Az avar bronzművesség eme leggyakoribb és legismertebb jelenetén alapul az egész stílus „griffes-indás” elnevezése. Ezzel azonban az a probléma, hogy eme szíjvégek ragadozói a már ismertetett sorban álló griffek jó minőségű példányaival összevetve sokkal kevésbé griff-szerűek. Míg azok általában szárnyas, csőrös, karmos (görög típusú) lények, addig az állatküzdelmi jeleneteken inkább egy ornamentikává merevült kánon nehezen azonosítható „vadjait” láthatjuk. Az állatküzdelmi jelenet népszerű volt az ókori művészetben, de a tulajdonképpeni mitológiai tárgyú képek kereteként, kiegészítéseként. Ezen belül számos variáció volt, a minket érdeklő, viszonylag ritkább típuson két oroszlán vagy griff támad egy leroskadó patásállatra (szarvas, bika, ló), amely egyaránt lehet hím és nőstény is. Ezek alapján a jelenet avar átvételének mitikus - eredetmondára, a totemős születésére vonatkozó - értelmezése véleményünk szerint legalábbis kérdéses. Az antik anyagban ez a motívum jelenlegi ismereteink szerint átvétel a mezopotámiai művészet ázsiai gyökerű zoomorfizáló szemléletéből. Ettől függetlenül könnyű volt azonban az integrációja, mert jól illeszkedett a dinysosi mondakörhöz, és egyúttal a görög-barbár szembenállás kifejezésére is alkalmasnak bizonyult. A jelenet ikonográfiailag három nagyobb kultúrkörhöz köthető. Ezek közül időben az etruszk szarkofágok a legkorábbiak. E művészet i. e. 8-6. sz-i időszaka az orientalizáló stílusé. A griff figurája is ekkor került át keletről a mediterrán kultúrába. Magában a görög anyagban mozaikon és terrakottán találkozunk a griffel, de az etruszknál jóval jobb minőségben, (i. e. 4. sz.) A szkíta emlékek közül ékszereken (nyakék, fejdísz) tűnik fel a kompozíció, szintén az i. e. 4. sz-ból. A három, különböző kultúrkörből származó tárgyak sorozata véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a görög művészetbe keletről bekerült, jelképes tartalmú, de mellékes jelentőségű motívum a hellén kultúra kisugárzása útján jutott el a szomszédos népekhez, melyek körében értelme és iko204
