Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bódi Tóth Elemér: Emberközelen

értékőrzés, értékteremtés, illetve közvetítés minden egyes eredményére figyelni, hiszen egyrészt kevés van belőlük, másrészt pedig tanulságai a továbbiakban más, ettől eltérő vállalkozásokban is hasznosíthatóak, nem utolsósorban dokumentatív értékkel bírnak.

Hargitai József, aki elsősorban a helyi pedagógus-társadalom ismert személyisége, hatvanadik életéve felé közeledve adta a fejét a könyvkiadásra, jóllehet különböző témákban közreadott publikációi régóta ismertek a különböző szaklapokból, pedagógiai és helytörténeti kiadványokból. Közértelmiségi emberként a megfigyelő, a szemlélődő, a vizsgálódó és az elemző magatartás jellemezte egész eddigi munkálkodását, és ez tükröződik írásaiban is, amelyek meghatározó jegyei közé tartozik a tárgyszerűség, a választott beszélgetőpartnerekkel való értelmi és érzelmi azonosulás, a szabatos stílus, sőt helyenként pedantéria.

Manapság egyáltalán nem magától értetődő határozottsággal jegyzi meg Nézeteim az írásról című, könyve bevezetőjének szánt, írói módszerét szinte a legapróbb részletekbe menően taglaló esszéje zárógondolataként: „Az író emberként csak haladó nézeteket vallhat, antihumánus elméletekkel nem szolgálhatja a humánus eszméket, a jelenkor és a jövő követésre méltó ember- eszményét.” Mindjárt itt érdemes hozzátenni, hogy ezt az embereszményt ő a konzervatizmus szellemében látja megvalósíthatónak, következésképpen például beszélgetőpartnerei is főként az e világnézetet vallók közül kerülnek ki. Ez azt is jelenti, hogy az ettől eltérő érdek- és ízlésmeghatározottságú csoportok, illetve személyek, a nyugati végeken is bizonyára létező értékpluralizmus nincs jelen ebben a kötetben. A szerző tehát nem arra a kérdésre kíván válaszolni, hogy milyen a tájék szellemisége, inkább arra, milyen szellemiség jegyében látja megvalósíthatónak e vidék szellemi megtartását, gyarapodását? (Nem tartozik szorosan az e könyvhöz fűzött megjegyzések sorába, de itt is megemlítem azt a számomra meglehetősen sajátosnak látszó aszinkronitást, ami a nyugati végek viszonylag erőteljesen városiasuk,, pol- gárosult gazdasági, társadalmi állapota [múlt század vége, századforduló, e század eleje, újabban napjaink gründoló újkapitalizmusa, illetve helyi szellemi, ezen belül is főként irodalmi megnyilvánulásai, mikrotársadalmi konzervatizmusa] között érzékelhető, ha nem is kizárólag, de hangsúlyosan. Bár más ország- és világállapotok közepette, de ez figyelhető meg a két világháború között is.)

Visszatérve Hargitai József szellemiségét tekintve egynemű könyvére, a műformákat számba véve talán nagyon is változatos kötetről van szó (interjú, portré, szakcikk, tanulmány, recenzió, emlékezés stb.) A szerző vállalt feladatát tisztességgel teljesíti, azaz, a megszólaltatottak minden, számukra lényegesnek tartott kérdésről kimerítően fejthetik ki nézeteiket, életük fontos állomásairól, szakmai, emberi hitvallásukról beszámolhatnak az udvarias kérdezőnek, aki legtöbbször barátjuk, kollégájuk és mindig tisztelőjük.

Életpályákat bemutató, sorsokat elemző, magatartásmintákat az olvasó elé táró portréinak sorát papokkal, pedagógusokkal kezdi és neves professzorokkal fejezi be Hargitai József. Természetesen ki-ki tehetsége, fólkészültsége, a társadalomban elfoglalt helyzete szerint beszél életéről, munkásságáról, így kicsit korrajzot, is kap az olvasó a tájék városainak, falvainak, helyi társadalmainak állapotáról, ahogyan mindez földközelből lát191