Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bohumil Dolezal: "Bibóról - cseh szemmel"
tények, a léleké (amely evilágon kívül, az örök égben uralkodik majd) szimbolikusan az egyházi szertartásokban és magatartásban nyilatkozik meg; ideálja a világhitközség, a kozmopolisz... e kor hitt az Istenre és önnön lelkiismeretében megbízó harcos individualizmusban, a lelki és világi tekintély iránti lojalitásra vágyik; a lovag és szerzetes volt az életminta a „szolgálat” jelszavával, a missziós törekvés pedig az életerő' legnyilvánvalóbb jele.”43 Csakúgy, mint Bibó, azt hangsúlyozza, hogy a középkori privilégiumok a modern szabadságjogok előzményei: „Hadd háborodjék föl az olvasó: a modern demokrácia a privilégiumokban való hitből fejlődött ki, fölszínes dolog tagadását látni benne... a középkori kezdetektől Európa két irányba fejlődött tovább; a kontinensen... a királyi hatalom egyre erősödött; az arisztokrácia, a középkori privilégiumok birtokosa nem volt képes az emberek természetes jogának megvédésére a királyi hatalommal szemben; az előjogok a továbbiakban nem a szabad társadalom biztosítékaivá, hanem az evilági hatalmasok várfalává váltak a haladás ellenében... Angliában a társadalom a középkor óta megőrizte a privilégiumok értelmét. Ott, a Magna Chartától fogva, az arisztokrácia kiváltságait az ország és népe érdekei védelmében is alkalmazta a királyi túlkapásokkal szemben; a kiváltságok az állami berendezkedés forrásává váltak: az állam az egyének kiváltságai által korlátozott joghatóság a középkor óta. így alakult ki az, hogy míg a kontinensen a privilégiumokat a demokráciával ellentétesnek tartják, addig Angliában annak kiindulópontja. Az egyéni jogok, a különféle társadalmi szervezetek, tartományok, nyelvek, ipari vállalkozások, a kereskedelem, az iskolák és munkásegyletek autonómiája az angol demokrácia alapja. Már nem »privilégiumokról« beszélünk ugyan - de mit számít az elnevezés?”45 VI. VI. Az ilyen összehasonlításoknak nem csak a „terepfólmérést” kell szolgálniok - a megállapított különbségek értelmének megítéléséről és az összehasonlított álláspontok igazságtartalmának mérlegeléséről is szó van. Mindenekelőtt azonban egy semmiképp sem mellékes körülményre kell fölhívni a figyelmet. Masaryk történelemértelmezése meggyökerezett a cseh környezetben. Már csak azért is, mert sokban egyezik a korábbi cseh önképpel. Ez kissé paradoxon, hiszen Masaryknak az első világháború előtt messze nem volt akkora tekintélye, mint amilyet később, a külföldi cseh ellenállás vezető alakjaként szerzett. Érdekes, de marginális jelenségnek, valaminő nyughatatlan különcnek tartották. Realista pártja46 is többé-kevésbé marginális jelenség volt, Masaryk mandátumát a szociáldemokrata párt támogatásának köszönhette, rendszerint ez a párt támogatta a választások előtt. Rádl is különcként volt elkönyvelve érett alkotói korszakában, a két világháború között. Egyesek nyughatatlannak (munkatársa J. L. Hromádka a „cseh filozófia Don Quijoté”-jának nevezte), mások kissé nevetséges alaknak tartották (Peroutka számos finom ironikus megjegyzést címez részére „Az állam építéséiben). Tagadhatatlan, hogy ezt nem kis részben ő maga okozta: valaminő makacs, kissé kicsinyes fanatizmustól szenvedett, s ez különösképp olyankor nyilvánult meg, mikor olyan dolgokról írt, melyeket nem értett meg 164
