Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Zsávolya Zoltán: Sötét Lowe; Elemes ösztön; Silabiza-változat; Lectori dalütem; Ifjúkoru önarckép; Egy név szerint ismeretlen széphez (versek)
Elemes ösztön Kés: az!, szike, elhihedd, úgy bizony, egy merész penge búvik meg, láthatatlanul, a marok szégyenletes résében; ja, kés, kés: kéj „rozsda frájj”-a ezüstlik a horizonton; ennyi, nálad, általában, körülbelül, a mennyi: a menny ei sugárzás, behatolva, szétterjedve és pusztítva lyukacsos lelkedbe(n): ím a sors, a konyhában, a falvédőn; te, te, szívbrutál, tudom: legtöbbször pusztán rút gyilok vagy (ölőürge) (leendő gyerekeidet nyírod), ha meg a titokzatos hold a fény, akkor az (és semmi más) működtet téged, merő borzongató, kékes derengés (fehéressárga, hideg az egész „energiád”); emberbábnyi quarzjáték árnyékfigurájává vedlesz; de hohó: innentől kezdve súlyos, innentől elektronikusan szemlélve a dolgot, t[ö]k[ép]p „off- szer csilláml’ kezedben (mikor: „kés”), a mar(o)kos ujjak közén, a fránya, az ominóz tenyérben!; s mindez, így, már majdnem Láttani Csalódás, mely gyötör és gyötör; épp ezért, kérlek, legyél tudatában annak: e jelenség könnyen megzavar rövidlátón hiányos optikádban, pozor!; jujj, stiká- ban és véletlenül még akár le is vághatod magadnak! 125
