Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Tóth Ferenc: Ógyallai Besse János Károly és a Mercure Étranger

nősképpen előtérbe került a nemzeti mozgalom kiteljesedésének idején. Éppen ebben az időszakban készítette elő Besse későbbi nagyszabású keleti expedícióját, amelynek célja a magyar őshaza és a keleten maradt magyarok felkutatása volt. Útleírása - amelyet franciául jelentetett meg - tükrözi azt a naív magabiztosságot, amellyel ősmagyar emlékeket keresett olyan helyen is, ahol biztosan nem voltak.28 De nem lenne tisztességes dolog bírálni Besse életművét, amely híven tükrözte nemcsak a korabeli magyar történetszemléletet, hanem egyben a hatvanesztendős ember igen figyelemreméltó fizikai és szellemi teljesítményét is.

A Mercure Etranger-ban megjelent tanulmányok kifejezték a korabeli magyar értelmiségiek azon igényét is, hogy a magyar irodalom iránt felkeltsék a nyugat-európai közvélemény érdeklődését. Besse terve szerint - amelyet Férussac báróhoz írott levelében kifejtett - az 1813-ban elkezdett írásokat folytatni lehetett volna a Bulletin Uniuersel hasábjain. A levél visszhangja igen szerény volt. Ebben az időszakban csak elvétve jelent meg cikk Magyar- országról ebben a sajtóorgánumban. Abrégé de la Grammaire turque című könyve is csak egy eléggé sommás, a mű néhány mondatban való összefoglalását tartalmazó futólagos említést kapott.20

Végezetül megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időszakban felfedezett források tükrében az 1813-ban a Mercure Etranger folyóirat hasábjain „Bérony” szerzői név alatt megjelent magyar vonatkozású írások nagy valószínűséggel kollektív munka eredményeként születtek. Besse valószínűleg nemcsak az álnevével, hanem igen széles körű nyelvészeti és történelmi tudásával is hozzájárult e munka létrejöttéhez. Ettől függetlenül, az irodalmi vonatkozású részeket természetesen elsősorban Batsányi zsenijének tulajdoníthatjuk. Batsányi közreműködésének cáfolata számomra ugyanolyan hiba lenne mint Besse teljes kizárása a munka lehetséges alkotóinak névsorából. Ne felejtsük el, hogy ebben az időszakban Batsányi mögött olyan előkelő protektor állt, mint egykori kufsteini rabtársa, az azóta bassanoi hercegi címet viselő Marét. Ez az egykori forradalmár politikus 1813-ban a francia államgépezet egyik kulcsfigurája és Napóleon legodaadóbb híve volt.2" A jeles magyar költő nevének elhallgatásával valószínűleg magyarországi rokonait és Bécsben élő feleségét, Baumberg Gabriella költőnőt kívánta megóvni az osztrák rendőrség zaklatásaitól.

Természetesen más, akkoriban Párizsban tartózkodó magyar neve is felmerülhet, mint lehetséges alkotó. Noha a források inkább csak kiegészítő jellegűek s nem pedig egyértelmű bizonyítékok, mégis az alapos tanulmányozásuk lehetővé teszi a magyar irodalomtörténet e kevésbé ismert epizódjának átértékelését. Irodalmi hagyományunk gyakran igen igazságtalan és túlságosan elhamarkodottan ítél oda egyes nehezen azonosítható műveket a „nagyoknak”, elfelejtve mások nem kevésbé fontos munkásságát.

121