Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Tóth Ferenc: Ógyallai Besse János Károly és a Mercure Étranger

Magyar nemesnek született és a szicíliai király seregében katonatiszt volt, de mivel már régóta szeretne a szabad, diadalmas és dicsőséges nemzethez tartozni, amely azóta a boldog és emlékezetes idő óta uralkodik, amióta Franciaországnak bölcs jótevő és az összes nemzet által csodált kormánya van. Az említett szolgálatból eltávozván a (szicíliai) királytól számos értékes igazolást kapott, amint ezt a mellékelt iratok bizonyítják. Ettől a pillanattól fogva nem volt más vágya mint, hogy élete hátralévő idejére francia földön megtelepedhessen, lemondva mindazokról az előnyökről, amelyeket a csatolt iratok tanúsítanak.14

Egy másik - XI. év Vendémaire 8-án keltezett (1804. szeptember 30.) - levele, arról tudósít bennünket, hogy ez idó' tájt egy rendkívül izgalmas történelmi munkán dolgozott, amelyről sajnos a címén kívül nem sokat tudunk:

Az a munkám - amelyet nemsokára be szeretnék fejezni és amely oly sokáig lekötött Párizsban - remélhetőleg megmutat majd valamit az erőfeszítéseimből. Ez a 18. század legfontosabb eseményeinek összefoglalója, Európa összes államának rövid statisztikai áttekintésével bemutatja minden ország fejlődését illetve hanyatlását a 18. század folyamán egészen az általános megbékélésig. Munkám befejezéséhez már csak azt váróin, hogy a germán Birodalom (sic!) szétdarabolódási folyamata teljesen lezáruljon. Csak azért merészeltem e csekély műről említést tenni a Miniszter Polgártársnak, hogy bizonyítsam, hogy még a számomra legkedvesebb tevékenység is igen szorosan kapcsolódik a politikához.15

Amint kiderül ebból a kis részletből, Besse igencsak korán árulta a medve bőrét... Mindenesetre, a mű kézirata a szerző' ígéretének megfelelően örökre befejezetlen maradt, így sajnos nem tudjuk sem méltatni, sem egybevetni a Mercure Étranger-ban közölt cikkekkel.

Az első komoly lehetőség a diplomáciai karrierre 1803-ban adódott, amikor Decaen tábornokot, Besse pártfogóját az Indiai Óceán Ile deFrance16 nevezetű szigetére vezényelték. Hamarosan követte is a Franciaországon kegyvesztett magas rangú katonatisztet a trópusi égöv alá, ahol elsősorban tolmács-titkári minőségben dolgozott.17 Később a helyi sajtó alapító tagjaként a Gazetta de l’Isle de France szerkesztésével tette nevét halhatatlanná ebben a régióban.18 Valószínűleg itt sajátította el az újságírás azon szakmai fortélyait, amelyeket Mercure Étranger-ban 1813-ban írott cikkekben már felismerhetünk. Azonban a trópusi klíma nem kedvezett egészségi állapotának és ezért betegségére hivatkozva 1809-ben elhagyja a szigetet.19 1810-ben érkezett Párizsba, ahol további magabiztos levelekkel ostromolta a külügyi tárca vezetőit. 1810. május 10-i levelében például így dicséri magát:

Az összes európai nyelven tudok, kivéve törökül és görögül amelyeket latinnal és egy kevés perzsával helyettesítek. Húsz éve egyfolytában a politikai ismereteknek és a nyelvtanulásnak élek, amelyet eredeti európai helyszínen gyakorol tam...20

119