Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XV ÍROTTKŐ STÚDIÓ CSÁSZI ÁDÁM A kisasszony története 1. Az álom Az idegen, Felség, messzi vidékről! Ó tudom én, ilyeneket álmodnak a nők, Nagyságos Úr. A hölggyel, képzelje el, kérem - vagy nekem legalábbis így mesélte -, egy szobában vagyunk, háromszárnyas tükör előtt, ő a tükörben néz engem, én is őt, a tükörképekkel beszélgetünk! Pedig egymás mellett állunk, mondhatnám talán túl közel is! Ez nagyon meghatott, Fenség. Szárnyaim, pedig, Nagyságos Úr, soha nem is voltak. 2. A nap Látja, ennek a napnak is vége, Fenség. Időm főleg Klopstock olvasgatásával töltöm, teljes 'magányban; jelenleg tanulmányozom Kant úr harmadik kötetét, és sokat foglalkozok az újabb filozófiával. Ön Goethéről kérdez engem! Királyi Fenség, ezt nem tudom megválaszolni, ezt nem szabad megválaszolnom. O, a kisasszony! persze itt járt. Tudja, birtokomban van a tükör, amivel álmodott. Már csak ezért is el kellett jönnie. De engem természetesen nem találhatott itt; én, uram, már más néven élek. Úgy hívnak: Killalu- simeno. Oui, Felség: Maga mondja ezt, Maga Állítja ezt! velem nem történik semmi! 3. A kisasszony Már tudom, hogy ki ez a lány; már tudom, hogy kicsoda, Nagyságos Úr! Már tudom, hogy miért jött! Eszembe jutott, Királyi Fenség! ő a Homokember és egy Kosztolányi félsor, ami most nem jut eszembe. Később ezt majd részletesen is elmesélem. Hogy hívják ezt a lányt, és honnan jött? Honnan jöhetett? Egy szép, szép kisasszony. 4. Az utazás Elutazok, kisasszony! Nem tudom, tisztában van-e ezzel ön. Engem már többet élve nem lát! Vagy ha igen: én leszek a legboldogabb. Én, kérem, megtört ember vagyok. Elkeseredett! Fájdalom, de én, kisasszony, már csak a nők miatt vagyok hajlandó sírni. Értük sem őszintén. Nem szívből, ha érti mire gondolok. A többit nem is mondom el; éppen emiatt. 5. A bölcs mondás „Láttalak", ez volt a vers címe, amivel aznap éjjel álmodott, mesélte a kisasszony. Nézze, kérem, a magam részéről én nem tudok erről, Őexcellenciája! Sokat eszek, Felség? A nők. Természetesen madarak! Ez Felség! Vagyis az! A Báró szép? Igen, én magam sem hittem, hogy ez ilyen könnyen megy, de most egyszerre rájöttem: fel kell emelkedni, nyugodtan álldogálni a levegőben egy darabig, egyensúlyozni aztán, járni is lehet. Egy égi.
