Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VII ÍROTTKŐ STÚDIÓ vagy kórházba mentek; fejükön kendó', hosszú kabátjukból dohszag áradt, elégedetlenkedtek, hogy a fiatalok mennyire nem ismerik az illemet. Kinéztem az ablakon. Egy keresztutcából néhány fiatal futott a busz felé; a sofőr rendes: megvárta őket. Lihegve felszálltak, és nekidőltek a becsukódó ajtónak. A motor felmorajlott és elindult. A vegyesbolt előtt ócska biciklik feküdtek; egy öregasszony kilépett az ajtón. Kenyeret szorongatott a hóna alatt. Valahol hátul a buszban egy nő kioktatott egy srácot. Halkan kezdte a mondókáját, de a helyeslő vénasszonyok hatására egyre hangosabban folytatta. A sofőr eközben az autórádióból szóló popszám silány és ötlettelen dallamát fütyülte hamisan, de nagy élvezettel. A helyi pap kiszállt a templom előtt parkoló sportkocsijából, ernyőt tartott maga fölé, és a temető felé sietett. Mintha megcsúszott volna egy kicsit, miközben elhaladtunk mellette. Egy kissrác és egy kislány szaladt az óvoda felé. Mindkettőjükön zöld esőkabát. A fiú kapucnija minduntalan hátracsapódott, megállt tehát, hogy megigazítsa. Arrébb egy másik kisgyerek toporzékolni kezdett az óvoda bejáratánál, mert az anyja elvette a plüssmackóját. Egy fiatal nő elszabadult kutyáját kergette, hívogatta, de a kutya rá se hederítve baktatott tovább. Eközben befejeződött a szám az autórádióban, és egy női hang a napi időjárási viszontagságokat ecsetelte. A busz újra megállt. Itt nem szálltak fel sokan, sőt valaki mintha le is szállt volna. Nem tudom elolvasni a helységnévtáblát, amikor elhagytuk a falut. 1/4. Közeledtünk a Városhoz. Rátérve a Főútra, a környék valamivel látványosabb lett. Butikok, vendéglők mindenütt. Egyelőre üresek és elhagyatottak voltak. Az eső végigcsapkodta a falakat; víz csöpögött a palatetőkről és a piros-sárga és kék-fehér ponyvákról. A buszban eközben két fiúcska hangosan vitázni kezdett a francia katonai repülők fegyverzetéről. A fiatalabb az „USÁ"-t emlegette minduntalan, társa pedig kora minden tekintélyével vágott vissza neki. Az első 10, a másik 12 éves lehetett. Kinéztem az ablakon. Fejemet finoman nekikoccantottam az üvegnek. A hűvös érintés megbizsergetett. Egy autó - megelőzve bennünket - elszáguldott mellettünk. Idős házaspár ült benne. A sofőrködő öregúr és mellette ülő felesége egyenes derékkal bámult ki a szélvédőn. Az öregasszony kezeit ölében nyugtatta. Nem mozdultak. Az útszéli zöldségárus kinyitotta bódéját, és közben rápillantott a közeli kis butik fiatal eladónőjére, aki ugyancsak a nyitáshoz készülődött. Újabb és újabb autók húztak el mellettünk. Először egy piros, majd egy fehér, egy sárga, még egy piros... Az eső lassan elállt. Az ég kitisztult. ...és jött egy kék autó, egy fehér, egy piros, egy sárga... A vadászrepülőgépek körüli vita újból fellángolt, most egy „usa vadászgép" hatékonysága körül. ...fehér, sárga, piros, kék, fehér, piros kocsik, beleszáguldottak a pocsolyákba, miközben megelőztek bennünket. Utasaik mereven előrebámulva, mozdulatlanul ültek. Elhúztam a fejem az ablaktól, és körülnéztem a buszban. A jármű rángatózása végigfutott az embereken. Legtöbbjük egykedvű volt. Néhányan beszélgettek, de csak kevesen néztek egymásra. Mintha mono-
