Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Zsávolya Zoltán: A Marno-i magatartás
koncentrált, de egy elképzelt beszélgetőpartner helyett inkább mintha távolabbra nézne, esetleg inkább befelé fordulna. Kézmozdulata is mintha valamilyen érzelmi-gondolati felfokozottság állapotának felelne meg, arról vall, hogy a szellemi tétek síkján valami fontos történik éppen. S a fehéres, csillámló fény - ahogy mondani szokás - mélyvilági derűt sugároztat szét az arcon és környezetén. Mélyvilági derű - igen; az ilyesmi csak az alaposan és nagy közegellenállással szemben végzett gondolati álommunka jutalma lehet. A plasztikus vizionáló késztetés és a pengeéles intellektuális készenlét, a nyelvi zsenialitás adományával megáldott költői figyelem kísérőjelensége. Aminek állandó működtetése, élése, tomboló elemként szélmalom-vitorlába fogása jelentheti még csak igazán a Mamo-i magatartás mindennapi megvalósításának nehéz és szép feladatát. JEGYZETEK 1 Vö. Somlyó György: A Füst Milán-i szituáció irodalmunkban; (Illetéktelen) hozzászólás Kis Pintér Imre Füst Milán költői világképe című kandidátusi értekezésének vitájához. In: FÜST MILÁN vagy a Lesütöttszemű Ember. Emlékezés és tanulmány. Balassi Kiadó, Budapest, 1993, 95-135.; 141-148. 2 Somlyó György véleménye szerint Füst Milán „magányos vulkáni képződmény a minden szintkülönbség ellenére is egységes vonulat mellett, amely Móricztól Nagy Lajoson át Tersánsz- kyig, Adytól Babitson át Tóth Árpádig és Kosztolányiig ível. E különállás későbbi pályája folyamán mind láthatóbbá vált; de jelentkezése pillanatától kezdve létezett. Az a szembetűnő különcség, amelynek foglalatában alakja rajongói és ócsárlói előtt egyaránt megjelent, nem csupán egy sajátos alkat kifejezése volt, mint a legtöbben gondolták. Hanem azé a bonyolult viszonyé, amelybe e valóban sajátos alkat, az azon keresztül elementáris erővel kifejezést kereső új szemlélet s a valóság adott közege került egymással.” (Somlyó, 96.) - Az általam felvázolt JVfarno-i magatartás” kategória nem utolsó sorban a fenti idézetben szereplő mozzanatok általánosításával és azok analógiás felhasználásával jár. 3 Legfeljebb a Lengyel Balázs által hangsúlyosan tematizált „magatartás” szó (vö. Egy magatartás története) lép be verbális „előzmény” gyanánt az asszociatív játéktérbe, azonban funkcionálisan nagyon távoli, illetve meglehetősen általános, szinte ,közhasznú” kifejezésről van itt szó. Nem beszélve arról, hogy magában a fent említett Somlyó-cikkben is a fogalomhasználat egyfajta átfordulása megy végbe: Somlyó György írása végén már „Füst Milán-i magatartást” emleget. (i.m. 135.) 4 A nincsen líra eredeti kötetbeli helyén (a múzsa és a bábu, 39-40,) a szövegnek már az első oldalán látható a V lábjegyzet-szerű értelemben történő feloldása. 5 Vö.: Marno János: Életrajz - áramszünetben; Életrajzom - alaprajza - romokban (Cím- vicc1.). In: M. J.: Az anarchia szórendje. Kisprózák. Palatínus, Budapest 1997. 21-29.; 30-32. 6 Ezt nem mindig gondoltam így. Már 1992-ben lezárt, de csak majdnem két évvel később publikált esszékritikámban még „védelmére keltem” Solymosinak éppen ebben a kérdésben. Ld. Zsávolya Zoltán: Jt'rissolvasás” és ,elrettentés”. Solymosi Bálintról dolgozás (Solymosi Bálint: A műnéger, Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1992) = Új Forrás, 1994/4, 50-58. 7 „Ha most az »irodalmi kapcsolatokra« gondolsz, azok úgymond indirekt módon alakultak ki. Nekem akkoriban inkább még Budapestről voltak ismerőseim, barátaim, és szintén nem a literatúra útján, így Marno János is, akik [sic!] A költészet másnapja című antológiával Szegeden jártak felolvasni.”, vall egy interjúban Solymosi Bálint, az 1980-as évek elejére-közepére vonatkozóan egyedül Marno-t említve név szerint az akkoriban számára fontos szellemi hatást megtestesítő emberek közül. In.: Körösi Zoltán: Felrombolás. Magánirodalmi beszélgetések. JAK- Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest 1993, 91. 8 Tandori Dezső: Alaprajzás = Nappali ház 1997/1, 102-106.; Tábor Ádám: Szellemtől kőig, kőtől lélekig = Nappali ház, 1997/1, 98-101. 1104
