Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből

sem keverendő össze a nacionalizmussal), a fegyelem és az önmegtartóztatás - olyan jegyeké, amelyek többsége nem csak a nemességre, az arisztokratákra vonatkoztatható. Igaz, hogy e tulajdonságok meglehetősen külsődleges, formai meghatározást eredményeznek, ám épp e külsődlegesség hangsúlyozása áll a civilizáció - kultúra fogalompáijának Lukacs féle használata mögött. A civilizáció a viselkedés olyan formajegyeit határozza meg, melyek nem jelentenek semmi esszenciálisát, lényegit, mégis kulcsfontosságúak a fennálló viszonyok fenntartása szempontjából. A gentlemannek a közönségességgel szembeni ellenérzése garanciát jelentett például és legfőképp „a (leendő) nemzetszocialisták és követőik gonoszságainak” megvetésére. Ez indokolja, hogy 1940-ben Budapesten, a brit követségen „Őfelsége magyarországi követe”, egy római katolikus, ír nevet viselő diplomata, és magyar vendégei: néhány arisztokrata, együtt képviselik az új barbarizmussal szemben a letűnőben lévő régi világot: Mindnyájan „megvetették azt a közönségességet, amit a nemzetiszocialisták és követőik gonoszságában láttak. De volt ebben még valami: az ő régimódi tisztességük. És becsületük. És az a régi civilizáció, amelyhez tartoztak.”6 Tehát nem a britek által kisajátított, vagy kizárólag nekik tulajdonított (tehát hamis) történelmi fogalomról van szó - csak arról, hogy a modem világban leginkább hozzájuk köthető az a törekvés, hogy megőrizzük ezeket a fontos erényeket. Ha valaki gondos történészként jár el, észreveszi, nem a hagyományos ideológiai választóvonalak szerint oszlik el ez az eszménykép e században. Még a németekben is (azon belül pedig még a XX. századi német katonákban is) időnként felfedezhető valami a gentleman attitűdjéből: 1944. július 20-án és a következő napokban (a Hitler elleni sikertelen merényletet követően, kiég. H.H.F.) elpusztult a német, és főleg a porosz arisztokrácia virága... Nem a Harmadik Német Birodalmat akarták megmenteni, hanem a német becsületet, illetve ami még megmaradt belőle. Német, európai és keresztény becsületüket akarták megmenteni. Sokuk egy régebbi világot képviselt, amelynek katonás hagyománya magában foglalta a becsületet és tisztességet.”

Tisztesség és becsület - ezek adják a gentleman fogalmának alapjait. Ám a meghatározás itt mégis külsődleges marad. Nincs benne semmi elvontan moralizáló. Egyszerűen egy viselkedésmódot, stílusérzéket jelent. Még a fasizmus hívéül szegődött németek némelyikében is felfedezhető e viselkedés- kultúra nyoma - például azokban a bürokrata tisztviselőkben, akik az össsze- omlás hírére öngyilkosságot követtek el. Ezek az öngyilkosságok valamit jeleznek - elkövetőiknek megmaradt egy bizonyos érzékük a valóság iránt - egy olyan érzékük, mely a huszadik század során mintha kiveszett volna az emberből: „Amikor a Harmadik Birodalom összeomlott, sok német választotta az öngyilkosságot. (Ez önmagában is figyelemre méltó jelenség: a hatalomból távozni kényszerült kommunisták közül nagyon kevesen választották ugyanezt az utat.) Érdekes, hogy ezeknek az öngyilkosoknak jó része nem elkötelezett náci volt - ők többnyire kegyetlen humorú cinikussá vagy túlélővé váltak.”

6 Talán nem túlzás azt állítani, hogy a gentleman fogalmával Lukacs egy olyan erkölcsi kategóriára bukkant, amely a magyar és a brit eszmetörténet számos átfedésének egyike, mondjuk a történelmi alkotmányosság és a fontolva haladás jogi és politikai kategóriája mellett. Ezért igen beszédes szimbolikus példája a magyar történelmen belül mindig is meglévő angolos irányultságnak az 1940-es pillanatkép.

1083