Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Káldi János: Új verseim elé; Éneklők; Virágok, virágok; Tündöklő csontok (versek)

KÁLDIJÁNOS

Uj verseim elé

Összegyűjtők mindent a világból: limlomot, fűt-fát, erdők csöndjét,

az emlékes melegségű nyári estéket, gyárak zúgását, teherpályaudvarok csikorgását, a jégvirágokat, az öröm viharát, barátaim szavait, biztatását, a rezedákat és tanulságokat apám sírjáról, a sóhaj és a merengés lehulló, sárga leveleit, a csillagokat, e szétszórt égi hangjegyeket, a naprendszerek gyönyörű koszorúit, a sohase múló, zord fény-viharokat, fény-zokogásokat, álmokat, amelyek kinőttek az óriási kövek alól, fogalmakat, amelyek az értelem tüzében megtisztultak, virágokat, amelyeket gyertyalángként oltogat el az ősz, porszemeket és érchegységeket, könnyeket és vasbeton bástyákat!

Ám ne higgyétek, hogy egyszer is az önzés vezet.

Számotokra gyűjtök mindent, hogy fölépíthessem a Szépség új városait és falvait: tisztaságból és kőtömbökből, igaz szavakból és hűségből, a napsugarak zúzalékéból és acélgerendákból.

S ti itt éltek majd a mosoly futórózsáival arcotokon nem ismerve a hiúságot és kegyetlenséget, alumínium-napraforgókat ültetve a tájba, és ha kell:

kölcsönadjátok szíveteket társaitoknak.

990