Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Gángoly Attila: Teremtés

GÁNGOLY ATTILA Teremtés 1. JÄagamba zárultam... noha továbbra is az űzött vad borzongásával érzékelem a világmindenség nyugtalanító fenségét. És meg-megújuló alantasságát is, mely nem kevésbé nyugtalanító. A kettő kiegészíti és magnetizálja egymást - következménye pedig az, amit a lét izgalmának nevezhetünk. ” ...Éjszaka tőrőlmetszett kafkai álmot látott. Azt álmodta, hogy két ember jött érte - ormótlan, közönyös képű férfiak s felszólították, hogy hagyja el a testét.- Nem értem - suttogta az író.- Kilakoltatás - mondta erre az egyik férfi.- Késedelem nélkül - tette hozzá a másik, fölemelve nehéz, vértől szeplős szárnyát... (Mikor verítékben úszva felébredt, tudta, hogy igazuk volt a nyakára kül­dött angyaloknak, hisz csakugyan bűnt követett el, s ezért emberöltőnként egyszer fizetni illik.) I. ... Késő délután szúrtak belé a görcsök - szakasztott olyan érzés volt, amilyen a korábbi, és amilyen az azt megelőző is. Egy darabig gyomrára szorított kéz­zel kuporgott az ágyon, mezítelen lábszárára meredt, és sírt... Elmúlt este csúnyán összeakaszkodott a férjével. Az ütés a szeme alatt érte: másnap reggel a már unalomig ismert folt éktelenkedett bal járomcsontja fölött.- Annyi baj legyen - mondta a férfi csúfondáros hangon, mielőtt búcsúzóul megcsókolta. Az asszony nem mert félrehajolni az arca felé közelítő elbizako­dott, fennhéjázó, majdhogynem gonosz száj elől. Mihelyt egyedül maradt, megkönnyebbülten reteszelte be az ajtót. Elcsigázottnak érezte magát, szédülés tört rá... egyszerre csak a nappali díványán feküdt, maga sem emlékezett rá, hogyan került oda. Aztán hullá­mokban öntötte el a gyöngeség, s ájulásszerű bódulat hatalmasodott el rajta. Jószerével végigszenderegte az egész délelőttöt. Mikor felocsúdott, úgy érezte, vérzik. Kibotorkált a fürdőszobába, s megnézte a fehérneműjét: gombostűfej- nyi pettyek sötétlettek rajta. Reszkető kézzel húzott tisztát, ám mielőtt föl- egyenesedett volna, a kőkockákra térdepelt - önmaga számára is váratlanul s hitetlen létére imádkozni kezdett:- Add, Istenem, hogy ne menjen el a baba! 982

Next

/
Thumbnails
Contents