Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Molnár Miklós: Hullaházi fotográfiák

szerszámnak látszik. Szarvasagancsból kifaragott nyelén vésett felirat: JLá- zárnak, kenyeres pajtásomnak. A magyarok istene segéljen haza minket! P. J.” A fogságban faragta legkedvesebb bajtársa, ki oda is veszett; Prebjancsuk százados soha egy pillanatra nem vált meg a tó'rkéstől, sikerült hazamene­kítenie is; nyugodtan meghámozhatom vele az almát, mondja. Az arcokon kiheverhetetlen katasztrófák nyomai. Feszélyező' rend és eny­he naftalinszag. Vagy tucatnyi ébresztőóra ketyegése hallatszik a lakás külön­böző' részeiből, emiatt kissé kiabálnunk kell. Frida nemcsak almával, hanem vacsorával is megkínál: szelek a tó'rkéssel egy karéj szezámmagos kenyeret, megkenem libazsírral, hersegve hatol a penge a zöldpaprika, puhán a paradi­csom belsejébe. Leona eló'-előkukucskál az anyja széke mögül - szeppenten, szótlanul. Hirtelen kibuggyan belőle: - Apu mikor jön haza? - Egyikünk sem felel, nem nézünk se rá, se egymásra. Prebjancsuk bácsi másfél éve eltemette a feleségét, most így - hármasban- élnek. Leona apjáról újabban semmi hír. Mert legbenső lényegünk szerint egyazon irányban sodródunk mindahá- nyan, őbennük is - Fridában, Prebjancsuk Lázárban, kivált pedig Leonában- történnek apró, szinte észrevehetetlen elmozdulások. A mélyükben rejlő fényszilánk évről évre szemernyivel élesebben világok (Ha elélnek ötvenezer évig, meg is világosodnak.) Lecke törvénytevőknek Mikor Naszrudin kádi volt, fölkereste egy asszony a fiacskájával. - Túlságosan sok cukrot eszik a mihaszna - mondta az asszony. - Nem győzöm már pénzzel. Móllá, kérlek, hatóságilag tiltsd meg neki a cukorhabzsolást, mert az én szavamra rá se hederít! Naszrudin azzal küldte el az asszonyt, hogy menjen vissza egy hét múlva. Midőn az asszony ismét megjelent, Naszrudin újabb hét haladékot kért a határozatra. Ahogy ez a hét is eltelt, kinyilatkoztatta a legénykének: - Ezen­nel megtiltom neked, hogy naponta ennyi s ennyi cukrot egyél! Erősen furdalta az asszony oldalát a kíváncsiság: miért halogatta a kádi egy ilyen egyszerű rendeletnek a kiadását?- Azért, jóasszony - felelte Naszrudin -, mert először magamnak kellett meggyőződnöm, hogy vissza tudom-e fogni a cukorfogyasztásomat, mielőtt bárki mást ilyesmire utasítok! A vadász és a létra A magyar társadalom nem biofil. A „kelet-európai fordulat” óta eltelt években nem változott meg a korszak alaptendenciája; a parlamentáris többpárt- cirkusz kulisszái előtt szervesen folytatódik a lét iránti teljes felelőtlenség. Az elnyomás álszükséglete nem csökken az emberekben, hanem új meg új tápot kap. Alig látjuk nyomát legalább a tüneti kezelésnek, a „halott kozmetiká­zásának” - gyakorlatként, tanpályaként: hogy valahára orvosolhassuk mind­azt, ami most rossz. Testünk gyümölcsét csak akkor oltalmazhatjuk méltóképp, ha felmondjuk Jának-kőnek” való szolgálásunkat. A szükséges tanpályák: globális gyermek­976

Next

/
Thumbnails
Contents