Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Batki Jenőné: Szombathelyi tudós tanárok

gosodáskori Magyarországról, a korabeli tudományos, művészeti törekvésekről még hitelesebb képet alkothatunk.

A Kresznerics-kéziratek Tóth Péter által történt feldolgozása, amellett, hogy a nyelvészeti aspektus kiemelt szerepet kap, iskolatörténeti és hely- történeti szempontból is érdekes, izgalmas, már amennyire ez egy filológiai természetű műről elmondható. Nem véletlen, hisz az ivánci születésű Kresz- nerics Ferenc (1766-1832) pappá szentelése után néhány évvel a szombathelyi királyi líceum katedrájára kerülve nagyon sokoldalú és progresszív személyiségű pedagógiai és tudományos munkát fejtett ki. A tudósság és a közel két évtizednyi líceumi tanárság során szerzett tekintélyét azzal is hangsúlyosabbá teszi a pályarajz szerzője, hogy különös gonddal dolgozza fel Kresznericsnek a Széchenyi-családhoz fűződő termékeny kapcsolata adatait.

A szombathelyi gimnázium tanárai közül kissé elfeledettebb Szenczy Imre (1798-1860) sokoldalú tevékenységéből Tóth Péter elsősorban a klasszikafilológiai oldalt ragadja meg. Érdekessége a személyes hang-vétel: a bemutatáshoz magát Szenczy Imrét szólaltatja meg saját önéletrajzi jellegű írásai szöveghű közlésével. Ebből és a szerző más forrásokból eredő kiegészítéseiből színes kép bontakozik ki a reformkor egy tudós tanáráról, akit éppen a tudományokban elért eredményei emeltek ki a vidéki elszigeteltségből, s hozták szoros kapcsolatba a Tudós Társasággal s a Kisfaludy Társasággal.

A gyűjtemény szerzői között szerepel két budapesti nyelvészprofesszor: Ruzsiczky Éva és Szathmári István. Szathmári az előbbiekben említett tudós tanárokkal nagyjából kortárs Bitnicz Lajosról (1790-1871) írt tanulmányában nyomatékosan jegyzi meg, hogy „ideális módon kötötte össze az oktatást a kutatással” (i. m. 78. p.). Tanári munkája 22 éves korától hosszú évtizedeken át kötötte a szombathelyi líceumhoz, melynek később igazgatója is lett. A Bitnicz életmű méltatása új színnel gazdagítja a gyűjteményes kötetet. Vizsgálódása középpontjába ugyanis Bitnicz fő művét állítja: A magyar nyelvbéli előadás tudományá-t (Pest, 1827). Elemzése által egy nagyszerű stílustörténeti eszmefuttatásban mélyedhetünk el. Az említett Bitnicz-mű tanári, kutatói tapasztalatokat felhasználó, filozófiai-lélektani alapelveken nyugvó stilisztika, de egyben retorikai és poétikai mű is. Jelentősége az egész magyar stílustudományban meghatározó. S van még egy érdekessége regionális szempontból: az 1848-as bővített kiadása Kőszegen jelent meg.

Sejtésem szerint nem sokan vannak a manapság angol-magyar vagy magyar-angol szótárt kézbe vevők között, akiknek eszébe jutna, hogy a szótárt szerkesztő Országh László (1907-1984), a tudós lexikográfus, anglista irodalomtörténész, A magyar nyelv értelmező szótára munkálatait irányító nyelvész Szombathelyen született, és középiskolai tanulmányait is e városban, a premontrei gimnáziumban végezte. Éz predesztinálja helyét e kötetben. Ruzsiczky Éva tanulmánya segíti felidézni az átlagon felüli képességű tudóst, kinek átlagon felüli emberségét is méltatja. Az angol és amerikai irodalom megismerése ma már Országh László munkái nélkül elképzelhetetlen.

Bár nem Szombathelyen tanított (jórészt Pesten, illetve Pécsett), de e városban született és érettségizett Fábián István (1903-1961) irodalom- történész, esszéista. A Fábián-családra még biztosan számosán emlékeznek Szombathelyen. Istvánról, a tudós tanárról, kinek pályáját a külső körülmények tragikusan megtörték, Tüskés Tibor nyújt tájékoztatást. Illenék töb935