Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Serdián Miklós György: magyar magyar mesék

dobolt a majré, hogy jön a kaszás, de csak a sofőr már említett egyfelesége lépett be.- mi van? - kérdezte tömören.-bántanak a szelek, nyisd ki a szárnyasbetétes nagykaput is. talán kiszáll belőlem a lélekvándor.-ajjaj, jajjaj.-sipítozott erre asofőrné, mertnákjavolt. igen: sípolhatnákja.- naaa! válaszolta a sofőr.- jujjujjujj. mi vöt az az izé ottan? - semmi, csak kiröppent a bélésemből egy zöldszagú ganajtúró bogárka, de nehogy elmond valakinek! - kötötte a lelkére a sofőr, mert hát elengedte a dunna alól a férget.

aztán sunyin röhögött a markába, mert minden hangszeren játszott: ha kellett hórázott, ha kellett rakizott.

na erre a bányarém fosőrné ráfutott az irdatlan rinyálásra, hogy neki már annyi: kevés az özvegyi nyugdíj és drága a temetés...

aztán elrohant mintha rakétából lőtték volna ki.-tudja mi történt?! olyan, hogy azt el nem mondhatom senkinek, - mondta a sofőrné rögtön az első akárkinek, a lépcsőházban.- na de akkor hogy is vót?-jó, de csak magának lelkem, és senkinek egy szót se.- naaa?! - noszogatta népiesen a megtalált pletykafészek.- biza. az uram seggébő - urambocsá - kiröpűt egy fullextrás ganajtúró bogárka.- cuki oridzsinál zöld - adta le a mesét a fosőrné.-jujjuj ujj. - nyerítette a jó szarkeverés reményében a pletykafészek.

és egy kicsit elkotort melegebb éghajlatra: a fűtés irányába.- van valami?! tündérkém, - sziszegte le a feketemacskás pucolóhárpia a tizenharmadikról.

na persze préntek volt és a nagy ászok ma szeánszoltak a panellekben.-ó, nem. nincsen semmi, - válaszolta a pletykafészek és már fortyogott is az agyveleje attól a kábulattól, hogy a feketekörmű a tizenharmadikról talán már mindent tud.- na izikém! - erősített a pucolóhárpia.- na jó. tudja maga: ha innen nézem moha, ha onnan nézem moszad. ha innen nézem kék-fehér, ha onnan nézem zöld-fehér, egyik fakó, másik sötét - de focista mind. na hát pont ez történt, és csak magának mondom el, de hallgasson róla mint kőmíves kelemenné a kazamataőr. - klaffogta a pletykafészek és vérszopó nénike egy személyben, aztán beindult.

aztán eltelt vagy öt perc. a fosőrné is lefutott néhány kört, és szembe jön valamelyik: egyik a sok közül.

pont a vaksi dögevő vén csoroszlya.- tudja mi történt?! - üvölti magán kívül.- miii?! - kérdezi rémülten a fosomé, mert nagyon megijedt, hogy megint lemaradt valami friss csámcsognivalóról.- képzelje el. a sofőr seggébül kiröppent egy cuki zöldszagú oridzsinál fullextrás ganajtúró bogárka! na erre mit lép?! persze, hogy mibúi telik ezeknek minden nap másik alsógatyára, persze attól, hogy valaki enyves attól még nem éjjeliőr. - kajabálta kissé zavarosan a rövidlátó nagysága, aki valaha jobb napokat látott.

9