Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
kiugrott, ám a menekülőt a kapuó'r lelőtte. A súlyosan sebesültet ezután a laktanya pincéjében 1949. június 7-én kivégezték. Esterházy János (1901-1957) internálva lett, először Pozsonyligetfalun, majd a Szovjetunióban raboskodott, több csehszlovák börtönben tartották fogva, kimondták rá a halálos ítéletet. Súlyos betegség után a csehországi Mirov börtönében halt meg. Esterházy Lujza (1899-1966) kalandos körülmények után, letartóztatástól menekülve jutott ki Franciaországba, ahol memorandumokat szerkesztett a békekonferencia számára, hősiesen küzdött öccse megmentéséért. Révay István (1898-?) 1949 őszén menekült Nyugatra, az Egyesült Államokban úri cigányzenekarával aratott sikert, majd Ausztriában telepedett le, 90 éven felüli életkort ért el meglehetős nyomorúságban. Mikó Tibor 1948-ban előbb Bécsbe, majd Münchenbe távozott, a Szabad Európa Rádiónál volt alkalmazásban, többet róla nem tudok. Karcsay Sándor (1915—) kortársamat velem egyidőben, 1949-ben nyugdíjazták. Biztosítási ügynök lett, majd az Országos Fordító Irodában helyezkedett el, a Kereszténydemokrata Pártban vállalt vezető szerepet. A Nemzetközi Kereszténydemokrata Unió alelnöke. Szerzőnkről Jakabffy Imre 1915. február 17-én Lúgoson született, a neves erdélyi kisebbségkutató és politikus J. Elemér hannadik gyermekeként. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, s itt szerzett jogi doktorátust 1938-ban. Rövid statisztikai kitérő után az Államtudományi Intézet, majd jogutódja, a Teleki Pál Tudományos Intézet Románia referense lett. Elsősorban térképekkel és nemzetiségstatisztikával foglalkozott, s 1940-ben részt vett a második bécsi döntés előkészítésében, kidolgozta a magyar-román határmódosítási javaslatok térképi és statisztikai megoldásait. Kimutatta 32 román etnikai térkép hiányosságait és hamisításait (több nyelven jelent meg), megszerkesztette Románia nemzetiségi térképét (román adatok alapján). Kidolgozta és magyarázó szöveggel látta el Közép-Európa nemzetiségi térképét (több világnyelven), amely 1942-ben jelent meg és eljutott a semleges államok útján a nyugati szövetséges hatalmakhoz is, egyéb tudományosan kidolgozott propagandamű mellett. A Közép-Európa Atlasz (Rónai A.-féle) etnikai térképeinek készítésében kiemelkedő szerepet játszott. Elképzelését a magyar-román határkérdés megoldására 1946-ban a magyar kormány hivatalos javaslatként terjesztette be a nagyhatalmak elé a párizsi békekonferencián, ahol szakértőként a delegáció tagja volt. Részt vett a magyar-csehszlovák határrendezés munkálataiban is, a pozsonyi hídfő átadása során. A Teleki Intézet megszüntetése (1948) után 34 évesen nyugdíjazták. Egykori munkatársaihoz hasonlóan teljes életpályaváltást követelt tőle a sors, 1950-től a régészeti bibliográfia területén alkotott maradandót, többek közt a Közép-Duna medence régészeti bibliográfiája című négykötetes összeállítással, amelynek ötödik kötete sajtó alatt van, s remélhetőleg idén megjelenik. 1997 óta nyugdíjas. 919
