Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
A fontos ügy, amiért Viktor bácsinak Pestre kellett utaznia, nem volt más, mint Tito marsall Magyarországra való érkezése. Magyar-Jugoszláv barátsági szerzó'dést kellett kötni, s ehhez nélkülözhetetlen a kétoldalú szerződések élő lexikonjának szakértelme. A magyar kormány fokozott biztonsági intézkedést rendelt el a Parlament környékére, ahol az ünnepélyes szerződéskötési aktus megtörténik. így adódott, hogy amikor Szondy Viktor a kaligrafikusan kiállított dokumentum-példányokat kopott aktatáskájában a Külügyminisztériumból (ekkortájt még a Szabadság téri bérházból) gyalogosan az Országházba készült átvinni, a rendőrkordonon bizony fennakadt. Hiába mondta, hogy ő diplomata, hogy igen fontos iratokat kell kézbesítenie, hogy nézzenek a táskájába, itt vannak a kétnyelvű szerződésszövegek; a rendőrök visszalökdösték, mondván, hát így néz ki egy diplomata és főleg a táskája? Viktor bácsi azonban hősiesen küzdött, nem adta fel a harcot, magához kérette a parancsnokot, aki végül is csak akkor hitte el a toprongyos férfi küldetésének fontosságát, amikor előkotorta a szerződés szövegének eredeti, díszes példányát. Amely szerződés nem volt más, mint az 1938. évi müncheni egyezmény után, a széteső Csehszlovák Köztársaság és a Német Birodalom között Hitler által Hácha elnökre kényszerített megnemtámadási/?/ és barátsági/?/ szerződés szövege. Ebbe az okmányba csak be kellett helyettesíteni a két állam nevét, vagyis Magyarországét és Jugoszláviáét. Másfél évvel a „láncos kutya” korszak beállta előtt! December 16. Reggeltől estig szakadatlan értekezlet és ülésezés. Magyar részről Karcsay és Nábráczky - két titkárunk -, szlovák részről dr. Läufer birkóztak meg nem egészen egyértelmű francia, illetve orosz békeszerződési szövegekkel. December 17. Kiss Roland gyönyörű szolgálati Buick kocsiján - fűthető, rádiós, igen kényelmes luxusautó - korán reggel indultunk. Útvonalunk: Poszony - Trencsén - Zsolna - Turócszentmárton - Körmöcbánya - Aranyosmarót - Nyitra - Pozsony. Kiss Rolan dón kívül Karcsay Sándor volt útitársam. Erős havazásban indultunk, később kiderült, igazi hideg, napsütéses időben élveztük a szép tájat. Kár, hogy Körmöcbánya után a besötétedés miatt már nem láthattunk jól. Nekem Zsolna és Körmöcbánya, továbbá az Alacsony- Tátrával és Tátrával övezett turóci medence tetszett legjobban. Azért este Kiss Roland még kicsikart belőlünk egy éjfél után 1-ig tartó értekezletet... December 18. Utolsó tárgyalási napunk: kilenc óra hosszat tartott, rövid ebédszünettel. Vajon min lehetett ennyit lötyögni? A sok apró-cseprő problémán kívül a vita lényeges tárgya maga a határvonal volt, mert a trianoni békeszerződés értelmében a Duna hajózható fővonala (Je cours principal de navigation du Danube”) alkotja az államhatárt. A három átadásra ítélt község lakosságának nemzetközi jogi helyzete sem volt problémamentes. Vonatkozhat-e erre a lakosságra a nem-szlávokra mért megbélyegzés, amely szerint - vagyis a még érvényben lévő rendelkezések szerint - Csehszlovákia 1938. évi „Felrobbantásában” egyaránt felelősek a németek és a magyarok? Abszurdnak látszó kérdés, hiszen ez a három falu 1938 őszétől kezdve mindvégig Magyarországhoz tartozott, tehát a népe abban a bizonyos .Robbantásban” ártatlan! Szlovák értelmiségitől hallottam erre egy 917
