Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
főleg a turnu-severini tárgyalások idején került sor. Statisztikai, térképezési munkát, a tárgyaló felek határjavaslatainak megrajzolását, statisztikai kiértékelését várták el tólem. A megegyezés azonban elmaradt, a román kormány kérésére - immár másodszor - a Ciano-Ribbentrop duó bécsi ítéletére kellett várni. 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés. Messze kalandoztam a címben megadott témától, a Pozsonnyal és környékével, a Porta Hungaricával összefüggő kérdésektől és eseményektől. Ámbár volt kapcsolódás a pozsonyi kapunak az erdélyi kérdéssel, ugyanis a bécsi döntés után Románia szövetségese lett a Német Birodalomnak, az ún. „tancsapatokat” Hitler ezen a stratégiailag igen fontos útvonalon, Bécsen és Pozsonyon át szállíttatta, Budapest megkerülésével Szolnokot át, Dél- Erdélyen át a román-bolgár határig, ahol 1941. március elején csapatai átkeltek a Dunán. Ezzel a hitleri „nagytérrendezés” elérte a Balkánt és bekerítette Jugoszláviát, legközelebbi áldozatát. Sajnos a Belgrád elleni felvonulást, a német csapatokkal együttmasírozást nem tudtuk megakadályozni, főleg a magyar tisztikar „félelme” miatt, hogy még egyszer sem vehetett részt a győzedelmes, „blitzkrieg”-es hódításokban. A támadást, a szerződésszegést Magyarország miniszterelnökének, Teleki Pálnak az öngyilkossága sem akadályozhatta meg. Jugoszlávia lerohanása után két hónappal megkezdődött az, amit szinte mindenki biztosra vett, a Szovjetunió elleni háború. Hitler ehhez is kérte „barátainak” a támogatását, elsőnek Szlovákia jelentkezett, másodiknak Románia, harmadiknak Magyarországnak kellett volna, de valami ürügyet kellett felhozni a háborús részvétel igazolására. A kassai bombázás, ez a mindmáig tisztázatlan eset jött a Hitler-barátok segítségére, akik azt állították, hogy szovjet repülők hatoltak be magyar felségterületre. Június 22-én indult meg a németek támadása a Szovjetunió ellen, 26-án történt a kassai légibombázás, a magyar hadüzenetet ugyanezen a napon jelentette be Bárdossy miniszterelnök, minden parlamenti felhatalmazás nélkül. A pozsonyi helyzet és hangulat ismertetéséhez ismét Esterházy Lujzát hozom fel tanúnak: „Ha Hitler mélyen behatol Oroszországba, akkor otthagyja a fogát, mint Napóleon” - mondta az egyik magyarpárti politikus. - „Hitler és Sztálin fel fogják egymást falni, - felelte János - a két szörnyeteg, akik ezreket hagynak elpusztulni koncentrációs táboiokban, el fognak vérezni.” 1942 tavaszától többször bejártunk Nyitrára és Pozsonyba. Itt a háborús nélkülözéseknek nyoma sem volt, az üzletek tele voltak élelmiszerrel, ruházattal, minden szabadon, jegy nélkül volt kapható... A német katonák eltűntek az országból, kint voltak a keleti fronton... A fiatal szlovák állam közügyeinek intézése és a közszolgáltatás simán és pontosan zajlott. A vonatok rendesen közlekedtek. Modern városnegyedek épültek mindenfelé és Pozsonyban régi történelmi múltú palotákat állítottak helyre, nagy gonddal és hozzáértéssel... Jó üzleteket kötöttek külföldi cégekkel. Szlovákia szemlátomást gazdagodott. A nép elégedett volt Tiso atya vezetésével s neki tulajdonította, hogy a háborús állapotok közepette is ilyen jólétet élvezhet. Szlovákia 1942-es felvirágzása közepette azonban a zsidó lakosság 900
