Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő

Magyarország felé vezethetett az útjuk. Szeptember-október hó folyamán több mint százezer lengyel menekült jött hozzánk, innen tovább menekítették őket Jugoszlávián keresztül Franciaországba, de jelentó's számban nálunk marad­tak, Balatonbogláron még gimnáziumuk is volt. A Teleki-kormány védelme alatt jól érezhették magukat. Varsó eleste és a lengyelek kapitulációjának híre engem új munkahelye­men, az Államtudományi Intézetben ért. Ez a Teleki Pál által 1926-ban alapított intézet egy eljövendő' béketárgyalás magyarországi adatbázisaként működött. Fő' feladata volt: gyűjteni az ún. utódállamok területéről minden közérdekű adatot, törvények, rendeletek pontos szövegét, hivatalos statiszti­kai kiadványokat, térképeket, kereskedelmi és pénzügyi kompasszokat, ipari, bányászati vonatkozású termelési adatokat, egyházi, iskolai jelentéseket, a pártok helyzetét, politikáját ismertető közleményeket stb. Magam román, erdélyi referensként dolgozhattam, de megbízást kaptam térképszerkesztési és statisztikai feladatok elvégzésére, így a komáromi tár­gyalások révén az intézetben felgyülemlett dokumentumok rendezésében is. A Tiso-féle Szlovákia belső viszonyaira és a hadihelyzet közti összefüg­gésekre aligha találunk jobb és hitelesebb tanút, mint Esterházy Lujzát, aki önéletírásában így ír: ,Az 1939-40-es télen rengeteg hó esett, magas hófalak szegélyezték az utakat. Barátnőmmel kandallótűz mellett kedélyesen elbeszélgettünk és megállapítottuk, hogy odakint, s a határon túl is, olyan csend van, mintha nem is volna háború. De alighogy elolvadt a hó, a Reich rádiója bejelen­tette, hogy Hitler lerohanta Dániát és Norvégiát. És alig telt el egy hónap, Belgium és Hollandia is sorra kerültek. 1940. május 10-én a rádió egyre kétségbeejtőbb híreket közvetített: Ribbentrop jeges hangját hallottuk, aki szerint a Führer erői azért árasztották el Hollandiát és Belgiumot, mert semlegességük csupán Németországra veszélyes akciók leplezésére szol­gáló álca. A véres támadás már Franciaországot is elérte. Néhány nappal később Budapestre utaztam, ahol a kormány mérhetetlen aggodalommal kereste a háború elkerülésének útját. Norvégia, Dánia, Hollandia és Bel­gium példája mutatja, hogy Magyarország semlegessége semmit sem ér. A kormánynak úgy kellett határoznia, hogy enged Hitler nyomásának, lemond a semlegességről és hadat üzen a nyugati hatalmaknak. De elképzelése az volt, hogy Magyarország háborút majd csak „papíron” folytat, nem küld csapatokat Hitlernek a franciák Mién. Aznap, hogy visszatértem Pozsonyba, éppen A Tuka, szlovák miniszterelnök a színház erkélyéről beszédet mondott. János fivéremmel együtt hallgatva szavait nem akartunk hinni fülünknek, amikor kijelen­tette: a Szlovák Néppárt magáévá teszi nagy szövetségesünk, a Führer ideológiáját, a nemzeti szocializmust. A Carlton hotelben régi barátunk Polyak István, aki most föld­művelésügyi miniszter lett, odaült asztalunkhoz. Elmondtam neki, hogy menyire felháborított minket Tuka beszéde. JJe méltatlankodjanak, - felelte - próbálják inkább megérteni a hely­zetet. Szlovákia kénytelen a Führer akaratához alkalmazkodni. Csak ez mentheti meg. Ez a kis népek sorsa.” JSTem úgy, - ellenkezett János - ez a konformizmus visszataszító és 898

Next

/
Thumbnails
Contents