Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
JAKABFFYIMRE A pozsonyi hídfő 50 éve írtuk Illetékes helyről nyert közlés szerint a békeszerződés értelmében Csehszlovákiának ítélt három csallóközi község, Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún átadása ma, október 15-én hajnali öt órakor megtörténik. A magyar hatóságok néhány napig még a helyszínen maradnak. (Magyar Nemzet 1997. október 15.) A fél évszázad előtti hírközlés nem volt egészen pontos, ugyanis nem csallóközi, mégcsak nem is szigetközi, hanem az egykori Moson vármegyének a Duna jobbpartján, Pozsonytól a Lajta folyó torkolatáig húzódó síkságán terül el a három falu. A Dunacsún és Rajka közötti zsilipnél kezdődik a Nagy-, vagy Öreg-Duna és a Mosoni-Duna által közrefogott Szigetköz. Kisebb pontatlanság: az átadás nem hajnali öt órakor történik meg, hanem éjfélkor, 15- ére virradóra. Az átadás minden különösebb szertartás nélkül esett meg a rajkai kocsmában. Magyar részről magam, mint a magyar államhatalom megbízottja, a hadsereg részéről Czebe Jenő vezérkari alezredes voltunk az átadási jegyzőkönyv aláírói. Feljegyzéseim szerint 15-én 0 óra 30 perckor már vissza is indultunk Pozsonyba, tárgyalásaink színhelyére. Történelmi előzmények Minden földrajzi táj, régió akkor válik különösen fontossá, ha benne geopolitikai értékek nyilvánulnak meg, ha területén közlekedési gócok, forgalmas utak, folyami átjárók, révek, hidak, emberi településre alkalmas domborzati viszonyok vannak. Mindezekkel a követelményekkel Pozsony közeli és távolabbi környéke bőven rendelkezik. A Kr. e. I. századtól kezdve nyomon követhetjük a hely geopolitikai fontosságát: a keltáknak oppiduma, fellegvára volt Pozsonyban, a várban, környékén szokatlan bőségben kerültek elő kelta-kori érmek. Amint a római hódítók itt, az I. században elérték a Dunát, a jobbparton őrtornyokat emeltek a birodalom határa, a „limes” védelmére az északról jövő barbár támadások elhárítására. Az egyik limes-castrum éppen Oroszváron volt, római-kori nevét is ismerjük: Gerulata. (Ma egy szlovákiai expresszvonat neve.) A népvándorlások idején egymás után germán, avar, szláv törzsek lepték el e fontos hídfőt: különösen az avarok számára volt fontos ez a hely az egymást váltó germán törzsek, frank fejedelmek ellenében védték meg a Duna-medencében létesített birodalmukat. A régészek egy igen gazdag avar temetőt tártak fel Dévényújfalun (Devinska Nová Vés). Az ún. Nagymorva 891
