Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám - Versüzenetek - Kárpátaljáról. Füzes Magda versösszeállítása

agg ajtó mélyet

sóhajt nyikorogva- a gazda marka

már régen kihűlt -,

tornácról szegeit

sámli néz a napba,

s nyolcvan telet legyőző szürke szűr;

tört petrencésrúd

sövénynek támasztva,

az udvar merő

szélverte redő,

szétnyűtt kasita,

szúrágcsálta donga

s egy csorba kasza

rejti az időt;

kertkapunál, mely

féltérdére roskadt,

barackfa csonkja

sebez felleget

(törzsén, mint rügyek,

könnycseppek ragyognak),

s fejszétől, szívtől

reményt kéregét...

(elmégy)

elmégy., megpróbálsz még maradni: kezed markolja egy kilincs., de hited, az a fészekaljnyi lemondott rólad, rád legyint.

elmégy... megvetted a bilétád, berozsdált nyelved, szód kihalt, zilál az élet - szél a szénát sejdítve égzengős vihart.

elmégy... nem tart itt állat, ember... föld, ősök... rongyos szólamok, nem élhetsz telve kegyelemmel azért, ki néked nem adott.

elmégy... megpróbálsz megmaradni. Sátán és Isten kibicel, folyik benned vad kártyaparti, őrült a tét: veszít, ki nyer.

8