Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Henri Troyat: Raszputyin és Lenin

beleegyezni, hogy elutazik férjével és Marja lányukkal; a másik három nagyhercegkisasszony és a cárevics majd akkor csatlakoznak hozzájuk, ha a fiú meggyógyult. Végül is május 10-én az egész család együtt van Jekatyerin- burgban, a bolsevik hatóságok által kijelölt kényszertartózkodási helyen. Az Ipatyjev-házban laknak, mely nevét tulajdonosáról, a környék gazdag kereskedőjétől kapta. A fogvatartást mindnyájan hősiesen, méltósággal viselik. A fiatal lányok mosolygós kedvessége, a fiúcska vidámsága, az anya büszke tartózkodása, az excár derűje még őreikre is nagy hatással van. A száműzöttek mellett négy cseléd van, meg a családi orvosuk, Botkin doktor. A bánásmód olyan, mint egy börtönben: a táplálék visszataszító, az új őrök gorombák, a kertben való séta idejét szigorúan korlátozzák; nincs nap, hogy ne érje őket valamilyen kellemetlenség.

Miközben a száműzöttek nem tudhatják, mikor szakad vége mártírom- ságuknak, szerveződik az ellenállás a bolsevikokkal szemben. A szovjetek iránt ellenséges tábornokok: Alekszejev, Gyenyikin, Miller, Kutyepov, Gyenyi- szov hadsereget toboroznak /ehér” önkéntesekből, és minden irányból sikeres támadásokat hajtanak végre a hadügyi népbiztos, Trockij „vörös” csapatai ellen. Szibériában olyan sikeresen nyomulnak előre a lojalista erők, hogy nemsokára Jekatyerinburgot fenyegetik. Lenin számára egyetlen veszteni való óra sincs: az excár semmi áron nem kerülhet az ellenállók kezére, mert ha kiszabadítják, ő lenne a monarchisták, „eleven lobogója”. Szverdlovnak, a Központi Végrehajtó Bizottság elnökének egyetértésével Szibériába küldenek egy ügynököt azzal a titkos megbízatással, hogy az ügyben haladéktalanul intézkedjen. Egy bizonyos Jankel Jurovszkijt neveznek ki a .különleges rendeltetésű háznak” minősített Ipatyjev-ház parancsnokává. Eltompult agyú, parancsteljesítő vadállat. A Moszkva által rábízott feladatnak mintaszerűen meg akarván felelni, a „likvidálás” végrehajtásához segéderőket toboroz: tizenegy megbízható embert, főleg csekistákat, de van közöttük néhány osztrákmagyar hadifogoly is. Kidolgozza az akció legkisebb részleteit is, a kivégzéstől a holttestek eltüntetéséig, majd munkához lát.

Az új naptár szerint az 1918. július 16-áról 17-ére virradó éjszakán kíméletlenül felverik a cári családot, Botkin doktort, a cselédeket, és mindnyájukat lekísérik egy kiürített földalatti helyiségbe. Hajnali negyed négykor a tizenegy hóhér előretartott fegyverrel beront a helyiségbe, és tüzet nyitnak. Mindenkit lemészárolnak. A golyólyuggatta, szuronnyal összekaszabolt holttesteket teherautón a városon kívülre viszik, fóldarabolják, az arcokat kénsavval fólismerhetetlenné teszik, a tetemeket leöntik benzinnel, és meggyújtják. A meggyilkoltak földi maradványait egy bányagödörbe temetik.

Július 18-án Moszkvában a népbiztosok tanácsának soros ülésén Szverd- lov bejelenti, hogy a néhai uralkodót, Miklóst előző nap kivégezték Jekatyerin- burgban. A család többi tagjáról nem esik szó. A teremben senki sem tiltakozik, senki sem kér magyarázatot. Nincs szó történelmi eseményről, csupán múló incidensről. Lenin, a lemészárlás kezdeményezője a lehető legnagyobb nyugalommal javasolja, hogy térjenek át a következő napirendi pontra.

Raszputyin jóslata pontról pontra beteljesült: halálával ütött az orosz birodalom végórája. A Romanovok csupán másfél évvel élték túl annak halálát, akit lelki vezetőjüknek választottak. Bár Raszputyin azt hitte, védelmezőjük lesz, valójában Lenin kezére játszotta őket.

827