Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Jakov Gorgyin: Szálláshely
- Megrontottak - mondta.- És hol a férjed?- Most nincs. Feküdj le, uraság! Ideje aludni. Aljona odament a kemencéhez, levett róla egy háncskosarat, kivett belőle egy bárányt, beengedte a rekesztékbe. Aztán fölmászott a kemencére. Az öregasszony elfújta a szilácsot. Rampau lehúzta a csizmáját és elnyújtózkodott a pádon. Meleg volt a házban. Enyhén szédült. Rampau felébredt és egy ideig nyitott szemmel feküdt a fülledt sötétben. Nem, nem hallucinált. Valóban hallotta a káromkodást. Egy vékony női hang ocsmány szavakkal káromkodott. Kocsis szavakat, katona szavakat használt.- Aljona? - szólt Rampau.- Mi az? - válaszolt tiszta hangon Aljona.- Ki káromkodik?- A bárány. Rampau felült. A válasz egyszerűsége és Aljona tiszta hangja megijesztette. A birkák a rekesztékben hancúroztak, motyogtak és fémes hangon csattogtak valamivel. Rampau tüzet csiholt és meggyújtotta a szilácsot. Nem látta az öregasszonyt. A birkák csillogó, gonosz szemmel néztek rá a rekesztékből.- Aljona? - mondta az egyik rekedt hangon. - Minek engedted be hozzánk a németet?- Mi van német, csodálkozol? - mondta a másik. Rampau úgy megrémült, hogy hányingere támadt. A torkához szorította a kezét, és elnyomta az ingert.- Aljona - suttogta -, mi ez?- Mi ez? - ingerkedett vele vékony hangon a bárány.- Hideg van odakint, fagy - mondta az egyik birka.- Aljona - mondta a másik -, kergesd ki a németet.- Hogy kergetném ki - mondta Aljona a kemencén -, ő is ember.- Micsoda abszurdum - mondta Rampau -, biztos széngázmérgezést kaptam. A szilács homályosan, füstölögve égett. Rampau rosszul gyújtotta meg.- Mi ez, Aljona? Ez valami eretnekség? Eretnekség... Ezt ő mondta? Képes volt rá, ő, a felvilágosult...- Eretnekség... - nevetett az egyik birka, és kimutatta ritka, hosszú fogait. Rampau kirohant a házból. Sötét volt. De a szánok még sötétebbnek látszottak, és így jól kirajzolódtak.- Pjotr Zsivjotyin! - kiáltotta. - Katona! Pjotr Zsivjotyin azonnal válaszolt.- Mi van? - kérdezte.- Gyere velem! - mondta Rampau. .Képzelődtem - gondolta, miután kissé átjárta a hideg. - Ez nem létezhet.” Bementek a házba. 817
