Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Jakov Gorgyin: Szálláshely
JAKOV GORGYIN A szálláshely Ilyen kifejezés volt a levélben, amelyet kapott: oldalbordám ujjának gyógyítása végett”. Johann Rampau doktor kitűnően tudott oroszul. Sokáig nevetett ennek a tuskó polgármesternek a levelén. Eddig nem akart Tyom- nyikov városába utazni. Ám amennyiben teljesen mindegy volt számára, hogy hová utazik, a polgármester feleségének ujja pedig komoly dolog, annyiban magához hivatta Pjotr Zsivjotyin katonát, akit Tyomnyikovból hozzá küldtek a levéllel, és azt mondta neki, hogy holnap indulnak. A katona komoran bólintott a németnek és kiment. Rampau a tükör elé ült. így könnyebben tudott gondolkozni. Koncentrált, amikor szép európai arcát nézte. Olyan alaposan ismerte ezt az arcot, hogy nem váltott ki belőle semmiféle értetlenséget, zavaró gondolatot. Mintha semmit sem látott volna. Már tíz éve élt Oroszországban. Tanulmányozta a nyelvet és a szokásokat. És rájött, hogy drága számára ez az ország. Senki és semmi nem űzte el Németországból. Gond nélkül élt, szerették. Otthagyott mindent és eljött Oroszországba. Miért? Azért, mert tulajdon gondolatai voltak számára legdrágábbak a világon. Az, amit gondolt. És azt gondolta, hogy az ember igazi értékét a tudás testesíti meg. És az embernek az a rendeltetése, hogy tudjon. De miért? Azért, hogy tudjon. A világot a tökéletességre való törekvés mozgatja. Nagy lökést jelentett a tökéletesség felé vezető' úton az, hogy az Úr megteremtette a világot. De a tökéletesség végtelen, akár a tudás. Mindenki, aki megszületik, tökéletesíti magát, avégett, hogy közelebb hozza a világharmóniát. Mi által tökéletesíti magát? A tudás által. És eljött szülővárosából, Erlangenbol. Mivelhogy ott már mindent megismert. Helyesen cselekedett. Már kezdte érteni ezt az országot. Ezeket az embereket. Gyógyította őket. És eltöltötte az együttérzés irántuk. Elkeserítette a sötétségük, de megértette. 2 Két fedeles szán ment a téli úton. Az elsőben ült Rampau, a másodikban - a gyógyszeresben - a Tyomnyikov városából küldött katona, Pjotr Zsivjotyin aludt. 1772. február 2-ának hajnala volt. Körülöttük ellepte a hó a világot. Az utat is. Érthetetlen, hogyan találta meg a szánkocsis. De a lovak biztosan 813
