Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Fábián László: létváz
genetika mozgásaira gondolok, inkább a genetika mozgatására, ami nagyjából azt jelenti, hogy firtatásaim a még-nem-1 étszituáció irányába tartanak, vagy éppen a határait próbálják kikezdeni, ami - tapasztalataink szerint - az elhallgatásba vezet; hamvasira fordítva: az már nem a létezés helye, a szó nem kínál módot a föltérképezésére, esetünkben a turbánliliom föltüremkedési „tervrajzára” *** a lét nehézkedése persze - metafora, amely úgyszólván tiltott gyümölcs a logikai pozitivizmuson edzett újkori (nyelv) filozófiákban, amelyek ezzel a tilalommal is elborzadásukat óhajtják kifejezni a metafizikával szemben, amely a gondolkodás, a bölcselet legnagyobb csapdájaként van fóltüntetve, és mint ilyen, az összes pozitivista szitokszót megkapta minden lehetséges irányból 2 ...noha talán rejtelmesnek tetszik a létnehézkedés kifejezés, tulajdonképpen nem az, valami olyasmit takar, mint Heidegger Sein und Zeitje, méginkább olyasmit, mint lét az időben (vagy időben-lét), amely egyúttal rávilágít, mitől több ez a metafora, mintha a lét és idő semlegesnek tetsző viszonytalanságát (mellérendelését) venném figyelembe, ugyanis éppenséggel viszonyról beszélek, arról a nyomasztó önreflexióról, amiben az ember ráébred nemcsak léte, de egyáltalán a létezés időfiiggésére és arra készteti, hogy minden érthetetlennek, kiismerhetetlennek vélt létmotivumot időtitokká transzponáljon, azaz: metafizikai kérdésként vessen föl, és ez a transzpozíció - akarva-akaratlan - ismételten megesik a bölcselettel, igen gyakran a legeltökéltebb metafizika-ellenesekkel, és - igenis - kikerülhetetlen buktatókba ütközik, mint amilyennek a Geist, a geistlich mutatkozik bizonyos kritikus szemekben,* ám hiába mondjuk ki akár Heideggerrel együtt is**, hogy bizonyos terminusokat kerülnünk kell, óhatatlanul elibénk kerülnek, és ebből - talán - nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy a létről (időről) való gondolkodásunk merőben elhibázott (logikátlan***), hanem esetleg azt, hogy a létről (időről) való gondolkodás eleve geistlich, vagy hogy a metaforák (végső soron ez a geistlich is az) útifűként szegélyezik ezt az utat, a gondolkodásunk útját: így volt ez mindig (az archaikus bölcselet - Hérakleitosz -, majd Platón is jó példa) és - núnden bizonnyal így is lesz (erre látszik utalni a tradicionalizmus reneszánsza vagy éppen a hermeneutika), és akár meg tudjuk határozni, akár nem, mit rejt a fogalom, a szellemről beszélünk (az imént önreflexiónak neveztem), amely egyáltalán lehetővé teszi számunkra, hogy a létnehézkedést - szellemi élményképpen - megtapasztaljuk, netán föl is fogjuk, sorsunkat - minden létező sorsát - ne tekintsük tragikusnak, hanem csak(?) abszurdnak (ilyen értelemben mégiscsak fölfoghatatlannak), vagy miként a régi görög bölcseletben az életet egyszerűen „átfolyásnak” tekintették (az én fogalmaim szerint a még-nem-létszituáció és a már-nem-létszituáció között), akárha valami különleges szívóhatás eredményének, én pedig ezúttal nyomás formájára fordítottam: létnehézkedésnek... * Jacques Derrida A szellemről címmel írt könyvet, amelynek alcíme - Heidegger és a kérdés - árulkodóbb, úgyszólván monografikus igénnyel közelíti meg a német filozófus „vívódását” a Geist és a hozzátartozó szóbokorral kapcsolatban, ami - természetesen - inkább csak ürügy, hogy a szerző újabb fogalmakat helyezzen törlésjel alá, miként az már elhíresült Grammatológiájában is szenvedélye volt ** 1927-ben, amikor a Sein und Zeit megjelent, Heidegger bizonyára átlátta azt az eklektikát, amely az addigra kialakult filozófiai gondolkodást terminológiailag is megkuszálta, ámbár nehéz belátni, miért kéne a bölcselőknek egy nyelvet beszélniük, miként az a hisztéria is kevéssé érthető, hogy a szavak bizonyos értelemben elvesztették jelentésüket, hogy a kifejezés elbizonytalanodott, hogy a világ más jelentéseket indukál a szavakba stb, stb., amiből voltaképpen a nyelvfilozófiák élnek *** nehéz belátnom azt is, miért volna az analogikus gondolkodás (a hasonlat, a metafora) eleve logikátlan, miért lehetne a metafizikát logikailag kifogásolni, hiszen amit gondolkodásunkba bevonunk, azt (quasi) létezéssel ruházzuk föl 803
