Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Beke György: Fogság (filmnovella)
BERTA Majd máskor. BALÁZS Elegem volt ebből a kutya életből, Berta! A Moszkva térből, a csaló vállalkozókból és a mi csalásainkból. A rendőrségen úgy éreztem magam, mintha tolvaj lennék. Legszívesebben azt feleltem volna annak a tisztnek, hogy jöjjön el ide, Mezőkárolyba, kiviszem a határba, a Halomponkjához, megmutatom azt a négy hold földet, amit a pesti munkámból vettem. Minden göröngyért keservesen megkínlódtam. De ebből is elég! Más ember egy életen át nem gyűjt négy holdat. Több nem kell. Soha többé nem megyek feketemunkára. BERTA Úgysem hiszem el neked, Balázs. A szerzés nem elhatározás dolga nálad, hanem a természeted. BALÁZS Meglátod. Igenis, meglátod. 12. Konyha Belső/Nappal ZSUZSA Benci fiam, nagyot kérek-e tőled, ha azt mondom, hogy mára függeszd fel a civakodást Vincével? Ne rontsuk el megint az apátok kedvét. És az enyémet se. BENEDEK Én hiába ígérem meg, ha Vince elkezdi. Azt hiszi, hogy neki mindent szabad és neki mindenben igaza van, amiért elszökött innen és eljutott Amerikáig. Ismerek még néhány ilyen amerikást, mint Vince, akik bűnbánatot várnának el mindenkitől, aki itthon maradt, és élni próbált a legnehezebb időkben. Mondja csak, édesanyám: hová jönnének haza ezek az emberek, ha mind egy szálig elmentünk volna, mint ők? Kiknek osztogatnának tanácsokat és bűnbocsátást? Apámnak igaza van: foglyok vagyunk mind a ketten, egyazon történelem foglyai, mégis egymást marcangoljuk. Mert a sorsunkkal szemben gyöngék és tehetetlenek vagyunk. Könnyebb egymásban megtalálni a vétket. ZSUZSA Éppen ezért... Beszéltem Vincével is. O is megígérte. BENEDEK Megígérhetem én is. 13. Parasztház nagyszohája Belső!Este (Két nagy asztalt egyhetoltak, körülülik: Gáspár és Zsuzsa, tovább Péter és a felesége, mellettük a három unoka, szemben Berta az urával és a gyermekeikkel, majd a két „magányos”, vagyis Vince és Benedek. Utóbbi feláll köhécsel és belekezd.) BENEDEK Mivel pennás ember vagyok, a család felkért, hogy én köszöntsem mindnyájunk nevében, kedves apánkat. Az igazat megvallva, nem bántam volna, ha ezen az ünnepen elfelejthetem a mesterségemet, nem kell elővennem a toliamat. Mert ez a toll nemcsak szerszám, nemcsak munkaeszköz, hanem átok is lehet. Kegyetlen foglár a lélek börtönében. Ha erre gondolok, mindig irigyellek titeket, testvéreim, irigylem a könyvelőt, az orvost, a tanárt, amiért a sors megkíméli őket az efféle gyötrelmektől, mint amik a toliforgatóra várnak. ZSUZSA Megígérted, hogy nem fogsz civakodni, fiam. BENEDEK Ez csak keserűség, édesanyám. Civakodom? Legfennebb magammal, saját sorsommal. BALÁZS A parasztot nem irigyled? Cseréljünk, sógor. 787
