Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Beke György: Fogság (filmnovella)
BERTA Szakács Balázsné, született Tordai Berta. Ennek az embernek a felesége. (Balázsra mutat.) RENDŐRTISZT Feleség, aki nem mindig követi az urát, pedig meg vagyon írva... Az útlevelekből azt olvasom ki, hogy Szakács Balázs ősztől tavaszig minden idejét itt tölti, Budapesten. Hónap végén kilép az országból, két nap múlva visszatér. A román határrendőrség szorgalmasan pecsétel... Maga, Szakácsné az idén most jött át másodszor. Talán harmadszor. A pecsétek el vannak mosódva. BERTA Másodszor, tiszt úr. RENDŐRTISZT Egyébként maga, Szakácsné el is mehet. Magát nem állítottuk elő. Az urát kíséri, de nem indíthatunk maga ellen eljárást. BERTA Kérem tisztelettel, hogy itt maradhassak. Az urammal együtt akarok hazautazni. RENDŐRTISZT Mikor indul a vonatjuk? BERTA Két óra múlva a Nyugatiból. RENDŐRTISZT Nem hinném, hogy két óra alatt végzünk. Kihallgatás, rendőrbíráskodás. Jobb lesz, ha hazautazik egyedül. BERTA Ez nem lehetséges, tiszt úr. Minket együtt várnak haza. Édesapámnak holnap van a születésnapja. A hatvanadik. RENDŐRTISZT Rendben van, asszonyom, várja meg a féijét. Üljön egy kissé hátrább. De itt maradhat a szobában. (Forgatja az iratcsomót.) Tehát: Szakács Balázst ma reggel verekedésen kapták a Moszkva téren. Elismeri-e, hogy így történt? BALÁZS Nekem igazam volt, tiszt úr. Én csak a pénzemet akartam megkapni. Amiért megdolgoztam, az jár az embernek! RENDŐRTISZT Elhiszem, hogy Gasparek úr tartozik magának hét heti bérével. Két hétig kőművesmunkát végzett neki, és a kialkudott bért nem fizette ki. BALÁZS Ki ez a Gasparek? RENDŐRTISZT A vállalkozó, akivel összeverekedett. A nevét se tudja? BALÁZS Ő vajon tudja-e az én nevemet? Meg a társaimét. Öten vagyunk a csapatban, három székely, egy moldvai csángó és én, a szatmári. Ma reggel ez a Gasparek - most, hogy mondta a tiszt úr, legalább tudom a nevét - megint ott volt a Moszkva téren, de minket meg se akart ismerni. Más munkásokat keresett helyettünk. A Normafánál villát építünk valakinek, valami nagy kutyának, az biztos, mert kinek másnak van pénze effélére. Odamentem Gasparekhez. Tőlünk felfogadhat munkára, akit akar, de előbb adja meg a pénzünket. „A pénzeteket? - Kacagott. - Kérjétek attól, akivel szerződtetek. Hol a papír? Van-e papírotok? Akárki mondhatja, hogy nekem dolgozott”. Tiszt úr, maga mit tett volna az én helyemben? RENDTŐRTISZT Itt most én hallgatom ki magát, és nem vagyunk a tanácsadó irodában... Mondja, Szakács Balázs, ha Gasparek úr megfizeti a kialkudott bérüket, szépen zsebrevágja, és irány Szatmár? BALÁZS A legteljesebb békességgel. Egy hangos szóval sem zavartam volna meg az úri népek nyugalmát Budán. De mivel nem fizette ki a bérünket, és úgy tett, mintha nem ismerne, a tenyeremhez folyamodtam segítségért. Ki máshoz fordulhattam volna? Elismerem, hogy túl ingerült voltam, és túl 778
