Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Beke György: Fogság (filmnovella)
rata hadsereg ide, demokrata hadsereg oda, a végén mégis kibillentették belőle. És nem csaptam volna fel újságírónak Bukarestben, hogy azt újam, amit megparancsolnak nekem. LENKE Drága Péter, ne tüzelj! Te is azt teszed, amit előírnak neked. Nem te hozod a törvényeket, amiket örökké szidsz... PÉTER De nekem nem kell szégyenkeznem emiatt. Emlékezz, hogy mit éreztünk, mikor a Benci cikkét olvastuk arról a történelemkönyvről, Erdély történetéről. Szatmáron megállítottak az emberek az utcán: volt, aki nemzetárulónak nevezett engem is, volt, aki csak gúnyolódott, hogy nem tudta, mekkora történész lett a román hadsereg egykori főhadnagyából... Sült le a pofámról a bőr. LENKE Nem mondhatnád szebben: az arcodról? És ne tüzelj ennyire, Péter, csendes, türelmes embernek ismerlek. PÉTER Csakhogy ez több volt a soknál! Egy kidobott főhadnagy... rendben van, szebben mondom: egy szolgálaton kívül helyezett katonatiszt kioktatja a pesti akadémikusokat arról, hogy mi is történt ezen az erdélyi földön ezer éven át. Mikor kérdőre vontam, emlékezhetsz, azt felelte, hogy színét se látta annak a történelemkönyvnek, amit elítélt. Készen, megírva kezébe nyomták a cikket, még a nevét is odaírta a főnöke. LENKE Éppen ezért nem felelhet érte. Kényszerítették. PÉTER Akkor kétszeresen felelős, mert nemcsak a népét, de önmaga becsületét is elárulta. LENKE Hagyjuk ezt, Péter kedves. Mindig ezen gyötrődünk. Gyere, vár a vacsora. Édesanyád töltelékes káposztát készített, pedig csak Karácsonykor szokása. De most a Vince kedvéért... PÉTER Az előbb voltam kint a konyhán. Nincs még kész a vacsora. És Berta sem érkezett meg Pestró'l az urával. 4. Parasztház konyhája Belső /Este (Tordai Gáspár a főzőkályha mellett ülve cigarettázik. Felesége az ételt rendezi a kályhán.) GÁSPÁR Hány ágyat vetettél meg, Zsuzsa? ZSUZSA Mindenkinek egyet, Gáspár. GÁSPÁR Nincs kedvem tréfálkozni. ZSUZSA De morcosnak sem kell lenned a születésnapodon. Csakugyan mindenkinek jut saját fekvőhely, nem kell fejtől-lábtól aludniuk, mint amikor a fiaink hazajöttek a gimnáziumból. GÁSPÁR Sorold akkor, hogy ki részesül ebből a nagy kényelemből? ZSUZSA Parancsoló természetű voltál mindig, Gáspár. GÁSPÁR Másként mire mentem volna veled az életben? ZSUZSA Idehallgass! Ezen a napon, a te születésnapodon nem tudsz megsérteni. Nem rontom el a gyermekek hangulatát... Vincét tíz éve nem láttam. GÁSPÁR Itthon nem láttuk. De ott, Debrecenben sokszor felkerestük miután meglőtték Ceausescuékat és kinyílt a határ, mint tavasszal a virág. Ha Pestre megyek, Debrecent mindig útba ejtem. Csak Vince nem merészelt eddig hazajönni. ZSUZSA Az őrmester most is szimatol utána. Úgy mondják, a parancs még ott van az őrsön, hogy el kell fogni, mivel szökevény. 775
