Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Zomor Béla: Noli me tangere; Durrants pezsgőt! (versek)
Durrants pezsgőt! Vannak történések, miket nem szívesen daráltat papírra a költér, mert még nem érzi „disznósajtnak” a lelkét; netán viszolyog lerészegített böllére lenni önmagának! - És mégis: másokkal forráztatja le súrolásra hivatott sortéit - így futamodva meg az egymásra keményült mocsok elől...- Ijedtében gyávasága kampóin utaztatja hűlő testrészeit; amiken jóllakott kányák munkálkodnak önfeledt közönnyel, kicsippentve az öntudatlan sejtekből a Lázadás végső rángásait. Ez a világnagy Vágóhidak rendje! De! Ismerte-e valaki azokat, akiket négylábúvá tett a kétágú Gonosz? Ki látta, hogy inkább véznásodtak, mint hájasodtak, mert nem voltak hajlandóak föltálalni mindenüket a megrögzött Habzsolóknak?! Kit érdekelt szuronyból kicsinyített késük, miket toka-döfés helyett: cipóra keresztet vetni használtak? S akadt-e társ, aki méltányolta szeretetük megvakított töltényeit, melyeket a magabiztos és dölyfös „önzetlenség” páncélmellényébe lőttek! Olykor és alig. És most levágják valamennyit. Gondosan levakarják róluk reménységük didergő hajnalait, szülőanyjuk rájuk mélyülő ráncainak melegét sem kímélve.- S az már természetes, hogy ólnyi hazájuk egésze is hurkatöltójük mohóságába kényszerül! Most és majd ott tekeredik undorító műbélben szégyenülten a fűrészport is kaviárrá magasztosítók konzumos asztalán! (Sebaj. Durrants ama vidor torra könny-buborékos pezsgőt, Hazám.) 771
