Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Lőrincz Zoltán: Beszélgetés Csete György Kossuth-díjas építésszel
LŐRINCZ ZOLTÁN Beszélgetés Csete György Kossuth-díjas építésszel Csete Györggyel a magyar organikus építészet legjelentősebb alakjával beszélgetünk itt a Batthyányiak ősi várában, Városszalónokon. Építész úr, ön nemzeti elkötelezett művész, nem politikai értelemben értem, hanem kultúrtörténeti, magyarságtörténeti, művészettörténeti szempontból. Kérném mondjon valamit ehhez, vajon ezt a nagy nemzeti öntudatot, mik motiválják, milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban.- Én azt hiszem mindenki a szülői házból hozza magával a legdöntőbb élményeket, amelyek meghatározzák tulajdonképpen a személyiségét egész életében. Vannak olyan emberek, akiknek a személyiségjegyei, tulajdonságai, meggyőződésük esetről esetre változnak, ahogy esetleg egy politikai rendszer változik, ezenkívül aztán vannak olyan személyek is, akik úgy maradnak, ahogy hat éves korukban voltak. Én ezek közé tartozom. Jottányit nem változtam mondjuk 1944 október elseje óta, ha már október elsejére datáljuk ezt a beszélgetést. Tehát én ugyanaz vagyok felnőttként, aki voltam kisgyerekként réges rég. Na most a szüleim a szülői ház. Egy kisvárosban születtem, kisvárosban nevelkedtem. Szentesen a Tisza- partján, alföldi városban. Édesapám a városi tisztviselői kar egyik elöljárója volt. Nagy hazafi, de olyan hazafi, aki tett is valamit a hazájáért. Részint a szegények gyámolítója és pátyolgatója volt, akinek a háza ajtaja, pénztárcája mindig nyitva volt azok előtt, akik megszorultak, alamizsnára szorultak. 5-6 pengő, tíz pengő mindig kéznél volt, amit ezeknek az embereknek ő odaadott. Nagyon komoly érdemei voltak -, de most az országost úgy értem, hogy 1944- ben vagyunk, tehát a Felvidék is, Erdély is, Délvidék is, Kárpátalja is Magyarországhoz tartozik ismét. És ezeken a területeken a háborúnak még az utolsó hónapjaiban is - ez nagyon érdekes -, építkezések folynak a sokgyerekes és akkor a sok gyerek 4-5-6-7-nél kezdődött, nem háromnál, a három az nem volt sok, az csak normális eset volt. A családok számára az úgynevezett ONCSA Országos Nemzeti Családsegítő Alapítvány házakat építik, adományozzák, de nem ingyen, ezt később majd meg kell téríteni. Hogy ez a megtérítés megtörtént-e a háború után vagy nem azt én nem tudom. De a lényeg az, hogy az arra rászorult, azt meg is érdemelt emberek kapták meg. Fűnek-fának nem adtak ilyet. Nos, Szentes városában az ő kezében és az ő szervezésében történt ezeknek a házaknak az elosztása, kiosztása. Ez is népszerűvé tette a személyét ebben a városban. Es sok minden más egyéb is. 81
