Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Gál József: "Hogy volnék én író..."

inkább csak egyes megnyilvánulásaiban tudok vállalni. Ez pedig az, hogy én, nem vagyok én. En a regényhősnő vagyok, velem most ez és ez történik: agyon fognak lőni, Svédországban vagyok a férjemmel és mivel elaludta a buszt, nem tudom mi történik velünk.

Ezek az események nem velem esnek meg. Én önmagámból kiszállva látom magamat a szituációban. Én nem valaki vagyok, hanem valaki, akivel valami történik és kíváncsian várom mi lesz a regény hó'snójével.- És mi lesz?- A végén meghal, mint minden ember, de időközben történnek vele mindenféle dolgok, például az, hogy képeit évekig nem fogadják el, hogy éveken keresztül azt mondják kutyagumit ér, amit csinál. Azt mondják, hogy ezek csak illusztrációk. De az is előfordul, hogy másféle emberek jönnek és kitátják a szájukat a képek láttán, hogy ilyen sokféle, ilyen őszinte. Dehát ez sem vele történik, ezért nem kell a szívemre venni, mint azt sem, hogy mostanában rettenetesen fáj a kezem.- Nem értem. Maga kitűnő megfigyelő és ítélőképességgel...- ítélő nem csak megfigyelő...- ... bír. Miért jelentkezik időről-időre ez a bizonytalanság önmaga munkáinak megítélésében?- Azt hiszem mégiscsak igaza van a pszichológusoknak, akik gyakran elmondják, hogy mennyire befolyásolja az embert a gyermekkora... Ha az ember 17 éves koráig azt érzi, hogy fölösleges a világban, hogy nem szép, hogy nincs udvar lója, mint a többi lánynak..., hogy otthon semmiféle elismerést nem kap, hát akkor mégiscsak befolyásolja az embert.- Hat évtizeden át?- Talán Pista tanácsából kellene kiindulnom. Ezt máshol is már elmondtam. Pista szokta mondani: ne sajnáld magad! Sajnáljon az, aki olvas. Gondolja meg! Gyerekkorom, múltam miatt én is lehetnék akár rablógyilkos is. így saját tapasztalatom miatt is gyűlölöm azokat a mentegetőzéseket, amelyeket egy-egy agresszív cselekmény magyarázkodása miatt hallok. Tudom, vagy inkább hiszem, hogy ilyen durván általánosítanom sem lehet. Azt hiszem, az embernek minden körülmények között meg kell próbálni etikusan élni, s ha gondolkodása nem is felel meg teljesen ennek a mércének, hát akkor azt a részét a gondolkodásának tegye félre.- Bizonytalanságokról, kétkedésről szól önnön megítélésében. Mi vagy ki akkor a mérce? Vas István?- Abszolút. És Panni.- És az ő ítéletük sem adja meg...-... a biztonságot? Pillanatnyilag igen. Aztán jön egy támadás, valamiféle méltánytalanság és összeomlók. Pista azt is szokta mondani ilyenkor, ha elveszíteném mind a 12 gyermekemet, fölgyulladna a házam, ahonnan a lovaim üvöltve menekülnének és én kétségbeesve siratnám őket. Úgy érez- ném, vége a világnak.

Ha pedig reggel főiébrednék, vidáman új család után néznék. Ez Pistának sarkítása, de igaz és jót mulattunk rajta.- Melyik írását tartja a legfontosabbnak?- Az Aktot... borzasztó nehéz giccs nélkül elmondani egy szerelmet, de elmondom. Soha nem ihletből, hanem mulatságból, szórakozásból írtam. Ami

715