Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az igaz és hamis nacionalizmusról
hamissága minden külön magyarázat nélkül is világos. Hiszen egy adott nemzeti kultúra egyedisége csak akkor értékes, ha összhangban van létrehozóinak és hordozóinak lelki alkatával. Ha ezt a kultúrát ráerőszakolják egy másfajta lelki alkatú népre, az egyediség értelme elvész, és a kultúra megítélése is megváltozik. A militáns sovinizmus legnagyobb tévedése az, hogy semmibe veszi a kultúrák és az őket létrehozó etnikumok között fennálló kölcsönhatásokat. Az ilyen - hiúságon, a népek egyenértékűségének tagadásán, egocentrikus önimádaton alapuló - sovinizmus valódi nemzeti önismeret esetén elképzelhetetlen, ezért ellentétes az igazi nacionalizmussal. A hamis nacionalizmus egyik válfaja a kulturális konzervativizmus sajátos formája, amely azonosítja a nemzeti egyediséget valamilyen, a múltban létrehozott kulturális értékkel vagy életmóddal, és akkor sem hagyja változni, ha már nyilvánvalóan nem fejezi ki hűen a nemzet lelki alkatát. Ilyen esetben, akárcsak a militáns sovinizmus esetében, minden pillanatban figyelmen kívül hagyják a kultúra és a lelki alkat közti éló' kapcsolatot, és abszolút értékekkel ruházzák fel a kultúrát, függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolata a néppel: „nem a kultúra van a népért, hanem a nép a kultúráért”. így ismét elveszti erkölcsi és logikai létjogosultságát az egyediség mint a folytonos nemzeti önismeret korrelátuma. Láthatjuk, hogy a hamis nacionalizmus eddig vizsgált változatainak a nemzeti kultúrára nézve végzetes gyakorlati következményei vannak. Az első változat a nemzeti arculat elvesztéséhez, a kultúra elnemzetietlenedéséhez vezet; a második esetben a kultúra hordozói elvesztik fajuk tisztaságát; a harmadik esetben a stagnálás előre vetíti a pusztulást. Természetesen a hamis nacionalizmus vizsgált típusai keveredhetnek is egymással és új típusokat hozhatnak létre. Az a közös bennük, hogy eszmeileg nem a nemzeti önismereten alapulnak e szó fentebb kifejtett értelmében. De a nacionalizmusok azon változatai sem mindig valódiak, amelyek úgymond a nemzeti önismeretből kündulva akarják létrehozni egyedi nemzeti kultúrájukat. Gyakran már magát az önismeretet is túl szűkén értelmezik és helytelenül alkalmazzák. Gyakran az teszi lehetetlenné az igazi önismeretet, hogy bizonyos cimkéket aggatnak magukra és a világért sem szabadulnának ezektől. Például a román kulturális tevékenység eszmei hátterét nagyban meghatározza az a tény, hogy „latin nemzetnek” tartják magukat, mégpedig azon az alapon, hogy a román nemzetet alkotó népek között valamikor a régmúlt időkben volt egy kis csapat római katona is. Ugyanez a helyzet napjaink görög nacionalizmusával is. Ez is a hamis nacionalizmus egyik kevert változata, hazug voltát még azzal is súlyosbítva, hogy egyoldalúan fogja fel a görögök származását. Valójában a mai görög nemzet több etnikum keveredése során jött létre, a kulturális evolúció egyes szakaszait más „balkáni” népekkel együtt tették meg, mégis kizárólag a régi görögök leszármazottainak tartják magukat. Az ilyen eltévelyedések kizárólag azért alakulhattak ki, mert ezekben az esetekben nem szervesen valósult meg az önmegismerés, nem az adott nép nacionalizmusának forrása volt, csak ezzel akarták történelmileg megalapozni e nacionalizmus szakadár és soviniszta tendenciáit. A hamis nacionalizmus formáinak vizsgálata során világossá vált, milyennek kellene lennie a valódi nacionalizmusnak. A nemzeti önismeretből indul ki és az egyedi nemzeti kultúra szükségességének elismerésén alapul, e 690
