Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az igaz és hamis nacionalizmusról
egyetlen éld vallása sem tagadja és zárja ki Szókratész alapelvét, egyes vallások pedig elfogadják és elmélyítik ezt a gondolatot. Azt is ki lehetne mutatni, hogy a nem vallásos elméletekkel is jól összeegyeztethető ez a meggyőződés. De ezek a gondolatok túl messzire vezetnek, elterelnék a figyelmünket értekezésünk közvetlen céljáról. Fontos megjegyeznünk, hogy az önmegismerés eredménye nem csak az egyéntől, hanem magának a megismerésnek fokozataitól és formáitól is függ. Egy keresztény aszkéta ellenáll a bűn csábításának és igyekszik olyanná válni, amilyennek Isten teremtette az embert, e tevékenysége lényegében nem más mint önmegismerés, amely a Mennyei Gondviselés irányításával és állandó imádkozással érhető el. Ez az aszkétát nem csupán erkölcsi magasságokba vezeti, de a lét és a világmindenség misztériumának megértéséhez is hozzásegíti. Szókratész önismerete, konkrét metafizikai tartalmától megfosztva, az egyén érzelmi életének harmóniájához, bölcs magatartásához, a mindennapi problémákban bizonyosfajta előrelátáshoz vezet, de mindez metafizikai szinten teljes agnoszticizmussal járt együtt. Az önmegismerés során egyeseknél a logikai reflexió dominál, másoknál inkább az irracionális intuíció játszik meghatározó szerepet. Az önismeret formái igen sokfélék lehetnek. Az a lényeg, hogy tiszta, többé-kevésbé teljes képet kapjunk önmagunkról, világosan megértsük saját természetünket, tisztában legyünk az alkotóelemek jelentőségével, ismeijük fel megnyilvánulásaikat egymással való kölcsönhatásukban. Mindaz, ami eddig elhangzott, nemcsak az egyéni, hanem a kollektív önismeretre is értendő. Amennyiben a nemzetet mint lelki egységet, kollektív személyiséget vizsgáljuk - el kell ismernünk, hogy lehetségesek és szükségszerűen előfordulnak az önismeret bizonyos formái. Az önismeret logikai kapcsolatban áll a személyiség fogalmával: ahol személyiség van, ott önismeretnek is lennie kell. Ha az ember magánéletében az önismeret a legmagasabb cél, ami magában foglalja az egyén számára elérhető boldogságot, az erkölcsösséget, a lelki szépséget és a bölcsességet, akkor ez az egyetemes alapelv ugyanúgy vonatkozik a nemzet kollektív személyiségére is. E személyiségre jellemző, hogy a nemzet élete századokon át folytatódik, és a századok során folyton változik, tehát egy-egy korszak nemzeti önismeretének eredményei nem feltétlenül érvényesek a következő nemzedékre, bár az minden esetben ezen alapul, innen indul ki az új nemzedék a maga önismereti munkájában. Az ,Ismerd meg önmagad” és a Jégy önmagad” egyetlen tézis két aspektusa. Kívülről nézve a valódi önismeret az adott személyiség harmonikus egyedi életében és tevékenységében nyilvánul meg. A nemzeti önismeret pedig a nemzet egyedi kultúrájában ölt testet. Egy nemzet akkor ismeri önmagát, ha lelki alkatát és egyéni karakterét tisztán és teljesen fejezi ki a nemzeti kultúra, és ha ez a kultúra harmonikus, azaz egyes részei nem állnak ellentétben egymással. Minden nemzet legfőbb célja, hogy ilyen kultúrát hozzon létre, mint ahogy tagjai is olyan életformát akarnak kialakítani, melyben hiánytalanul és harmonikusan fejeződhet ki egyedi lelki alkatuk. A két feladat, a nemzeté és az individuumé összefonódik: kölcsönösen kiegészítik és feltételezik egymást. Az önmegismerés során az egyén az adott nemzet tagjaként is megismeri 686
