Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az igaz és hamis nacionalizmusról
NYIKOLAJTRUBECKOJ Az igaz és hamis nacionalizmusról Egyén és nemzeti kultúra viszonya többféle lehet. A latin-germán népek esetében az egocentrikus alkat határozza meg ezt a viszonyt. „A határozottan egocentrikus alkatú ember önkéntelenül is a világ közepének, a teremtés koronájának és minden lény közül a legjobbnak képzeli magát. Két másik ember közül azt, amelyik jobban hasonlít hozzá, jobbnak, amelyik kevésbé, azt rosszabbnak tartja. Számára ezért az emberek azon természetes csoportja a legjobb, amelyiknek ő maga is tagja. Mindenki másénál előbbre való a saját családja, rendje, nemzetsége, faja.” A latin-germán népek a lelkűk legmélyéig egocentrikusak, ez határozza meg a földkerekség kultúrájáról kialakított felfogásukat. Kétféleképpen tekinthetnek a kultúrára. Vagy azt állítják, hogy az a nemzeti kultúra a legmagasabb rendű és a legtökéletesebb, amelyhez az adott értékelő szubjektum (német, francia stb.) tartozik, vagy azt, hogy nem az adott egyéni változat utolérhetetlenül tökéletes, hanem a vele rokon, hozzá közel álló kultúrák összessége, amely minden latin-germán nép közös műve. Az előbbit nemzeti (német, francia stb.) sovinizmusnak nevezik Európában, míg a másodikat leginkább pánlatin-germán sovinizmusként lehetne definiálni. Ugyanakkor „a latin-germán népek naivitásukban olyan biztosak voltak abban, hogy csak ők tekinthetők embereknek, hogy magukat »emberiségnek«, kultúrájukat az »emberiség civilizációjának«, sovinizmusukat pedig »kozmopolitizmusnak« kezdték nevezni.” Azok a nem latin-germán népek, amelyek átvették az „európai kultúrát”, vele együtt átvették a latin-germán népek értékrendjét is, és hagyták magukat megtéveszteni olyan terminusokkal, mint az „emberiség civilizációja”, a „kozmopolitizmus”, amelyek elfedik e fogalmak szűk etnográfiai tartalmát. Ennek következtében e népeknél a kultúra megítélése már nem az „egocent- rikusságon”, hanem valamiféle sajátos „excentrikusságon”, pontosabban „Európa-központúságon” alapul. Más helyen fejtettük ki, milyen végzetes hatással lesz törvényszerűen ez az Európa-központúság az európaivá lett nem latin-germán népekre. Az európaivá lett nem latin-germán népek értelmisége csak akkor szabadulhat ennek következményeitől, ha gyökeresen átalakítja gondolkodásmódját és kultúraszemléletét, és felismeri, hogy az európai civilizáció nem azonos az emberiség kultúrájával, hanem csak egy meghatározott etnográfiai közösség, azaz a latin-germán népek kultúrája, és csakis rájuk nézve kötelező jellegű. E fordulat során az európaivá lett nem latin-germán 684
