Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Pósa Zoltán: Jódillat és komlóíz

is tetszett nekem az Annus, dehát te jobban illesz hozzá, pedig gimnáziumban már nagyon rendes volt velem, soha nem éreztette azt sem, hogy ő a legjobb tanuló Karcagon, én meg ipgen csak hármasocska, az is visítva. Orvos lyányá­hoz a tanítógyerek passzol. O főiskolás, te meg egyetemre jársz, úgy gondolom? Még csak egy évet húztál le te is? De jó neked, akkor még négy évig lehetsz diák, tudod mit, bukjál meg, ahányszor csak lehet, nem embernek való a melódia, még csak egy éve dógozom, de már úgy hiszem, örökké így vót. Én nem jelentkeztem sehova, de innen elpályáztam már félig. Égy éve melózok Pesten. Lakótelepet építünk Békásmegyeren. Leromboljuk a kis házakat, helyükre rakunk nagy skatulyákat... Nem. Nem sajnálom, minek az a sok viskó? Hat hetente járok csak haza, olyankor egy-másfél hétre. Ha kihúzok nyolcvannégy napot úgy, hogy szombaton-vasámapon is dógozok, itthon lehetek majd egy hónapig. No persze, ha fagyni kezd, akkor is haza kell jönnöm, télen az építőipar almás. A szállón nyolcán lakunk emeletes ágyban, mint a nyulak a ketrecben, a klotyó büdösebb, mint a régi, kerti budink vót, zuha-nyozni itthon többet tudok, hun van meleg víz hun nincs. De nem akarok visszajönni. Már tavaly, az érettségi bankett előtt bejelentkeztem állandó la-kosnak Pesterzsébetre, egy távoli rokonomhoz, így egy év már eltelt, négy év múlva beadhatom a lakáskérelmet. Nem tudtad? Pesten csak akkor fogadják el a lakáskérvényedet a tanácson, ha öt évre visszafelé állandó bejelentett lakást tudsz igazolni, vagy öt évig megszakítás nélkül fenn dógoztál. Az építőipari segédmunkát ál­landóan meg kell szakítani, nem lehet hát folyamatos, de az állandó bejelentőm csak megvan, így ha jövőre mégis bevisznek katonának, be vagyok jelentkezve, nekem ketyeg az óra. Ki kell bírni fél lábon is.- Itthon nincs munka?- Ki a fene akar paraszt lenni - legyint sötéten. Megérzi Berci tekintetéből, mire gondol: dejszen le sem tagadhatnád, hogy jászkunsági parasztlegény vagy. Egy pillanatra ellenséges, elutasító, ezért Albert magyarázkodni kezd: itt jó földek vannak, a földművelés minden élet alfája és ómegája. Igazából csak a paraszti munkának van értelme. S ennél szebb falut nem kívánhatsz magadnak. Itt teljes ember módján létezhetsz, mint afféle földi Istengyermek. Ami jó a városi létből, azt nektek megadja a strand- és gyógyfürdő, meg a könyvtár, esetleg még a mozi sem árt, de itt az is van. Építőipari segéd­munkásként viszont részt vállalsz abból, hogy elcsúfítjátok az országot be-, tonketrecekkel. Felelős, vagy legalábbis bűntárs leszel Magyarország tönk­retételében. S hazátlanná válsz lassan. Pesten te sem kaphatsz jobb lakást, mint azok a mini kőkalitkák. Itt meg van az a gyönyörű nagy házatok.- Meg muskátlis ablakunk. Meg más se nagyon - vág közbe Dósa Pisti. - Ezt bízd ide - már-már ordít. Észbekap, legyint, engesztelőén megragadja Berci kezét. - Igyunk, komám, ne törődj semmivel. Tudom, te azt hiszed, olyan a falusi élet, mint Gárdonyi vagy Móra bácsi meséiben. Az én falumat, meg a Kincskereső kisködmönt velünk is elolvastatta Lajos bátyád is, Pötyi nénéd is. Könyvből, meg nyáridőben lehet is ezt szeretni, afféle vakációs irodalmi parasztnak lenni. Majd ebben is jól megértitek egymást Annussal, de ha nem haragszol, neki inkább elhiszem, hogy szeret itt, mert alig várja mindig, hogy hazajöjjön Egerből. Idén is, egész nyáron itthon dolgozik, pedig az apja állná neki akár párizsi nyaralások kőtségét is. De te azért más vagy. Városból köny- nyű lelkesedni a jó falusi levegőért, a szalonnáért. Aztán visszamégy Debre­667

Next

/
Thumbnails
Contents