Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Bognár Antal: Életvadászok
Az igazi Nenadoyics tehát nyilván megint beállt a szakadárok rendőrének Szlavóniában vagy Északkelet-Boszniában. Vajon, mint Fehérhegyi százados gondolja, őt kereste volna mégis, egyre megszállottakban, Romm Lénárt? Mert ekkoriban Bosznia szappanszín vizű folyókkal szabdalt vidékét járta virgonc, Mázda-motoros terepjáróján, melynek motorházán táncot lehet ropni, annak az meg se kottyan, zsebében egyre- másra gyűlendő kékmadaras bumaskákkal - igaz, nem valami sokáig. A háború elég sok furcsa históriát produkált; s még többet talán a felemás béke, mert ami a háborúban kifeslett, az most, hogy senki sem tudta megmondani, ki győzött, ki is nyerte meg a háborút, ismét az alkuk, játszmák és sötét üzelmek burkai mögé húzódott. És az emberek már nem szégyellték, hogy értelmetlenné sikerült tenniük mindent. Nem kerestek kiutat.- Ott a legkétesebb személyazonosság sokszor a legbiztosabb - mondta Leó fanyar mosollyal. - Az, amikor valakit kiterítenek. O már nem lehet más, csak aki volt. Mindenki más csalhat ezután is, ő nem. A boszniai Zenica börtönében tartották fogva ekkoriban L. D. francia állampolgárt, akiről a párizsi hatóságok egy ideig úgy tudták, már nem is él. Egy előző évi akciójuk során megostromoltak ugyanis egy házat R.-ben, ahol terrorista csoport tagjai rejtőzködtek. Az ütközetben a ház porig égett, s a romok közt négy terrorista elszenesedett holttestét találták meg. Az egyik holttestet a család tagjai L. D.-ként azonosították, s temetési engedélyt kaptak a hatóságoktól. Aztán valahogy hírét vették, hogy a halottnak vélt betyár valahol Boszniában ütött tanyát. Felnyitották a sírját, s a vizsgálatok jelezték, valóban alighanem valaki más fekszik L. D. sírjában. Vagy valóban az európai iszlám állam megteremtéséhez rabolt pénzt Lille környékén, mint ráfogták, vagy pedig csak a kalandvágy, vérszag és hadiösztön tette, avagy egyszerűen mert a szó szoros értelmében forró lett a talaj a lába alatt, mindenesetre elpályázott francia földről, s a mudzsahedek nemzetközi brigádjának tagjaként bekapcsolódott a boszniai háborúba. A daytoni békeegyezmény életbelépése után nem térhetett vissza hazájába, ahol elfogatóparancs volt érvényben ellene, s a bosnyák hatóságok sem támogatták már, mivel meg kellett szabadulniuk a külföldi önkéntesektől. Ekkortól vált belőle az apokalipszis lovasa: fegyveres rablásokat kezdett elkövetni, Zenica környékén benzinkutakat fosztottak ki, társaival meggyilkolt egy bosnyák rendőrt, két szerbet pedig tankelhárító lövedékkel pucolt el egy raktár mellől. Egyéves nyomozás után találta meg rejtekhelyét a bosnyák rendőrség, ám amikor tűzharcban elfoglalták az épületet, talány hogyan, de ismét hűlt helye volt.- Aki látta, hogyan vadásznak életekre lesből, gyermekek életére is, nagyvárosi bérgyilkosok kísértetutcákon - vallotta meg, amikor utóbb erről faggattam -, aki összeszorult gyomorral kuksolt már úgy, hogy merő szeszélyből célkeresztbe kerülhet, az letesz mindenféle bosszúállás gyermeteg gondolatáról. Csak a düh gyülemlik benne. A düh, ami éltet. Azért is meg akarod úszni, azért is kitérsz az ostoba golyó elől. És ha valaki, akire rálőttek, ott rogyna le a közeledben, nem az emberiesség érzése, hanem a düh elemi indulata lökne ki gondolkodás nélkül az útra, hogy visszahozd, kimentsd a sebesültet. Mert hogy is merészelik, hogy merészeli valaki megcsúfolni a teremtést oly értelmetlenül, mintha szándéka, iránya, célja a létezésnek sem lehetne? 652
