Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Versüzenetek - Kárpátaljáról. Füzes Magda versösszeállítása
Temetőn, hajdani fagyokon át fiúi lényed át- meg átsugároz az öröklött emlékek hullámain László öcsédnek egyszülött fiához... S harminc évekig várt rád Mamuka, hiányod homlokonütötte százszor. S a szemfényvesztő doni hómezőkön verte arcod a túlvilági zápor. Bár golyókká dermedtek könnyeid is, nem volt emberi kéz se, hogy lőjön. Hollók sem indultak hazád felé, lehulltak ők is az utolsó őszön... Hát félti a föld az ő halottait, pendül a fagyon az éjszakák éke. De feltomyosul a csillagokig, meghúzza harangjait a béke. Kilépsz az éjből... Lesz-e még arcunk kétezerben? Néztem az Esthajnal csillagot. Alászállóban, kékreverten önnön vérétől csillogott. Most meteorvihartól zeng az űr, az éjszaka poklokkal teli, szárnyuk emelik, összemérik a tűz- és vashalál szelei, s midőn majd szabadot intenek a lézerrel nyilazó istenek, boldog lehet, kit eltalál a tűzhalál, a vashalál, mert szép halál, mert jó halál.
