Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Bognár Antal: Életvadászok
már vérre mentek, tűzharc bontakozott ki, és szégyenszemre ott kellett hagyni nemcsak a Corsát, hanem a saját kocsijukat is, tele szajréval. Az Ml-es mentén a csetepaté után jó ideig csend honolt, mert a szerbek szétfutottak, az albánok elővigyázatosan elszéledtek, más csoportok pedig kivártak. Agyanúba vehető' személyek között bukkant fel Nenadovics neve, priuszok nélkül. Mármost foglalkoztatta volna-e Leót a gondolat, hogy szemtől szemben állhat apja gyilkosának fiával, netán, hogy - mint Fehérhegyi gondolja - bosszúállás gyanánt szemébe mondhatja, mit érez? Nem is lett volna mindjárt alkalma rá: egy időre Nenadovics is kivonta magát a forgalomból; beállt talán, az is lehet, a szakadárok rendőrének Szlavóniában vagy Északkelet- Boszniában. Fél év se telt bele, a Dacia expressz rendszeres fosztogatóira vadászva, véletlenszerű igazoltatás alkalmával Szolnokon elfogtak egy középkorú férfit, s ujjlenyomatai alapján nyomban kiderítették, hogy volt már dolga a hatóságokkal. A kihallgatáson csökönyösen hallgatott. Nenad Nenadovics névre szóló útlevél volt nála. Az illető már a második napon, amíg a megyei rendőrkapitányság fogdájának sétálóudvarán kis időre óvatlanul magára hagyták, egy összehurkolt selyemsál segítségével felhurkolta magát egy ártalmatlannak látszó, ottfelejtett vaskonzolra. S amikor Lénárt szeme megakadt egy újsághírben az ismerős néven, elment Szolnokra.- Valami azt súghatta neki, holtában találkoznia kell apjuk gyilkosának utódjával - erősködik Fehérhegyi százados. - Meg kell néznie az arcát. A bátyja egy ízben bevallotta, nem tud szabadulni a lelkifurdalástól, hogy Torzsán egyszer játszadozás közben félig-meddig az ő biztatására gyújtották meg véletlenül a szomszédban a szalmakazalt. 0 akkor erre a kisebb gyerekre kente az egészet, és őbelőle soha ki nem sikerült szedni a teljes igazságot, ezt a kisebb gyereket, Nenadot pedig irgalmatlanul elverték miatta... Romm Lénárt megnézte a hullaházban a Nenad Nenadovics nevű, med- vedjei illetőségű, a fogdaszemélyzet éberségét kijátszva öngyilkosságot elkövetett jugoszláv személyt. Nem érzett a barázdált arcú hulla iránt sem haragot, sem megvetést. Inkább valamiféle sajnálkozó csodálkozást, hogy milyen kicsi és borostás, és most ilyen kicsinyen és borostásan kell mutogatnia magát, hogy kiderüljön sok-sok vétke, és mindegyiket összeírhassák. Leonard Romm virgonc Willis dzsipjével javában a boszniai terepet járta - három hadfél egyformán üszkös hátországát, melynek közepében, Szarajevóban, a Skenderijában jó húsz évvel korábban nagyszabású vándorkiállításon mutatták be a jugoszláv területen a történelem előtti időktől a jelenig feltárt művészeti leleteket, s ifjú tanárként osztálykirándulásra, nem mindennapi módon, sikerült Dubrovnikba és onnan visszajövet erre is elvinni érettségiző diákjait -, amikor kételyek merültek fel a szolnoki fogdahalál ügyében. Nenad Nenadovicsnak ugyanis évekkel ezelőtt a mi Leonardunknál állhatatosabb és sokkalta elszántabb üldözője támadt a jelekből ítélve. Vakmerő vállalkozásai előtt Nenad még a törvényességnek volt letéteményese és buzgó őre Koszovóban azokban a forrongásokkal teljes időkben, amikor a tanáraik vezényletével fellobogózva utcára vonuló albán diákok 650
