Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Pétervárad, a Duna Gibraltárja
folyamatosan ülésezett. A vár feladásában már voltaképpen egyetértettek, de vita bontakozott ki arról, hogy ez milyen feltételek mellett történjen meg. Kiss nézetét a feltétel nélküli kapitulációról elsősorban Hollán Ernő ezredes, a vár mérnökkari igazgatója vitatta. Ő is tisztában volt azzal, hogy a további kitartásnak nincs értelme, de véleménye szerint ki kell használni azt a tényt, hogy a vár jól felszerelt, katonasággal és anyagi készletekkel egyaránt szinte teljesen feltöltött. Akár három-négy hónapi sikeres ellenállásra is alkalmasnak tartotta Péterváradot. Az osztrákok feltehetően meggondolják, hogy vál- lalják-e ezt a várhatóan sok ember- és anyagi áldozattal járó ostromot. Bár Kiss nem osztotta Hollán nézeteit, abban egyetértett vele, hogy a tárgyalások során meg kell próbálni feltételeket elérni. A tiszti küldöttség augusztus végén, a legénységi szeptember 4-én érkezett vissza. Mindkettő megerősítette a levelekből már egyébként is ismert hírek valódiságát. Szeptember 5-én Kiss tehát elküldte levelét Puffer tábornoknak, melyben közölte a zároló sereg parancsnokával, hogy kész a várat átadni és a feltételek megbeszélésével Hollán Ernő ezredest bízta meg. A megkezdett tárgyalások eredményeként Hollán elérte, hogy szóbeli ígéretet kapott a teljes körű kegyelemre. Ezenkívül ígéretet kapott arra is, hogy Komárom várához hasonló feltételek mellett kerülhet sor a vár átadására. Azt, hogy Komáromnál milyen feltételeket sikerül elérni ekkor még nem tudták, hiszen ott is folytak a tárgyalások. A megállapodás megkötése után - szeptember 7-én - megkezdődött a vár előírásszerű átadása. Az őrség - a 39. (Dom Miguel) sorgyalogezred 2. zászlóalja, a 33. (Gyulai) és a 32. (Estei Ferdinánd) sorgyalogezred 3. zászlóaljai, a 2. és a 7. honvédzászlóalj, valamint a vártüzérség és mérnökkar állománya, összesen 8000 fő - letette a fegyvert. A vár felszereléséhez tartozó 392 darab löveget és 4749 lőfegyvert átadták az osztrák csapatoknak. A volt cs. kir. legénységet a császárra újra feleskették, majd Eszékre vitték őket. A honvéd tiszteket és legénységet visszakísérték a várba és további intézkedésig itt őrizték őket. A tisztek megtarthatták kardjaikat. A bánásmód valóban nem éreztette velük a teljes kiszolgáltatottságot, várták a komáromi fejleményeket. Miután Komárom feltételek mellett megadta magát, Haynau ígéretéhez híven kezdeményezte a császárnál, hogy Pétervárad őrségére is vonatkozzanak ezen kedvezmények. Eszerint az őrség tagjait semmiféle megtorlás nem érhette. Igazolványt kaptak, amellyel haza, vagy általuk megválasztott lakhelyre távozhattak. Haynau csak Kiss-sel akart kivételt tenni, mivel a vár- parancsnokokat - hasonlóan a hadtestparancsnokhoz - a legsúlyosabban akarta büntetni. Hollán ezredes azonban levelet írt az osztrák főparancsnoknak, melyben felhívta a figyelmét arra, hogy a vár gyors megadását elsősorban Kissnek köszönhette. Ez a levél meggyőzte Haynaut arról, hogy ez esetben is érdemes kivételt tennie, és Klapkához hasonlóan Kiss Pál is szabadon távozhatott. 622
